Szakemberek véleménye mindez. Köhög-prüszköl az ország lakosságának egyötöde. Nemcsak a kisparcellás mezőgazdaság által uralt tájakon, de a Balatonnál és a borvidékeken is, ahol a jámbor népesség évek óta a falusi turizmus jótéteményeiről álmodik.

Nincs rajta mit szépíteni, a parlagfű legyőzött bennünket. Hétszázezer hektáron virul, az esős idő neki kedvezett. Miután senki nem irtja, szabadon nőhet a magántulajdonú szántókon ugyanúgy, mint a vasútállomásokon és más állami területeken.

A parlagfű elleni küzdelem – amely nálunk csak szóban létezik – majdhogynem egyidős a rendszerváltozással. Az első „hosszú távú, átfogó” terv 1995-ben készült. Kilencvenhétben rendelet született: tízezer forinttal lett volna sújtható az, aki nem irtja ki a telkén a gyomnövényeket (’98-ban 323 szabálysértési határozat nyomán négyszer bírságoltak). A parlagfű elleni virtuális küzdelem hőskorát jól jellemzi Demszky Gábor budapesti főpolgármester azon elgondolása, hogy juhnyájakat lehetne bevetni Pesten. Kár hogy ebből nem lett semmi, mert a birkák hatékonyabbak lettek volna a teszetosza állami hivatalnokoknál. Akik munkája általában kimerül abban, hogy egy-egy helyszíni bejárást követően megállapítják: a terület erősen fertőzött. Ez valóban nagyon sokba kerül.

Annak felismerése, hogy a szóbeli parlagfűirtásban anyagi lehetőségek rejlenek, az Orbán–Torgyán-kormány idején következett be. 1999-ben már egymilliárd forintra lett volna szükség ahhoz, hogy ugyanúgy nőjön nálunk a parlagfű, mint azelőtt. Lett tárcaközi bizottság és kormánybiztos nyomban. 2001-ben már (elvileg) egymillió forintra lehetett volna büntetni azokat, akik nem gyomlálják a telküket.

A „szoci” érában a Parlagfű-mentesítési Koordinációs Bizottság zéró toleranciát ígért, 2005-ben pedig a növényvédelmi törvényt úgy módosították, hogy a földhasználó köteles minden év június 30-ig a parlagfűvirágzást megakadályozni. A hatóság értesítés nélkül kaszáltathat(na), a munka költségét a tulajdonoson hajthatná be, a bírságplafon kétmillió forint. E törvény ma is hatályos, nem írta felül a kétharmados fülkeforradalom. A jelek szerint senki sem tartja be.

A politikai terepnek következetesen nem ügye a magyarok egyötödét köhögtető és kínzó parlagfű (amelynek magvát bizonyára nem Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon szórta szét). A Fideszt nyolc éven át nem zavarta, az ökopárt LMP a kristálytiszta városi levegőért küzd, a Jobbik Magyar Gárdája megígérte, kihúzgálja, ám mire lehajolt volna érte, feloszlatták. Miközben a pártok nagy és szent célokért szálltak síkra, az ártó és rendszerfüggetlen gyom eluralta az országot. A kiirtására vonatkozó vágyálmot éppenséggel bele lehetett volna foglalni a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatába, de nem mennénk vele sokra. Hiába szeretnénk, a parlagfű nem irtaná ki önmagát.