A légi közlekedés legfontosabb szereplője az utas, mert nélküle nincs jegyeladás, árbevétel és természetesen haszon sincs. Álljon itt példaként egy személyes tapasztalat arról a „heroikus küzdelemről”, melyet a légikísérők folytatnak az utasok megszerzéséért és megtartásáért.

Törökországból jöttünk haza egy Malév-géppel. Már a beszálláskor feltűnt, hogy a légikísérők, ellentétben más légitársaságok gyakorlatával, nem a legfiatalabb korosztályból kerültek ki. Ez még önmagában nem lenne baj, hiszen a rutin, az udvariasság sok mindent tud pótolni.

De már az üdvözlés lelohasztotta reményeimet: olyan ridegen, mosoly nélkül köszöntek, hogy a hideg futkosott a hátamon. Aztán ellenszenves hangon kioktattak egy utast, aki a vészkijárat mellett ült, és nem tudta, hogy ott még az ülés alá sem lehet rakni csomagot vagy valami mást.

Becsületükre legyen mondva, nem küldték el sehova, de óriási szerencséje volt utastársunknak, hogy tekintettel még nem lehet ölni.

Utána jött a szendvicskínálás azon az utánozhatatlan hangon, hogy: „tessék!”

Lehet, hogy a Malév helyzetének javítása érdekében figyelembe kellene venni az öreg madám örök életű megjegyzését: „Ha nem megy az üzlet, nem a matracokat kell kicserélni”.

Ábrahám Zoltán Székesfehérvár