Kiszegezték a faliújságra korábbi riportunkat a szarvasi Székely Mihály Szakképző Iskolában. Arról szólt, hogy megvizsgáltatták az elmeállapotát az iskola egyik szakoktatójának, aki bírálni merészelte a helyi oktatási rendszert és a polgármestert.

„Város és intézmény lejáratása” – írta az iskola vezetője a cikk fölé, pirossal kijelölve a „lejárató” szövegrészt, amely így szól: „bírálta, hogy takarékossági okból összevonták az iskolákat: már egy szervezetbe tartozik az óvoda, az általános iskola és a gimnázium. Számos pedagógust elbocsátottak, miközben a megmaradók a szünetben egyik ingatlanból a másikba loholnak órát tartani, hogy kilegyen a kötelező óraszámuk, és rettegve félti mind az állását”.

Nem Szarvas az egyetlen település, ahol hosszú ideje regnál ugyanaz a polgármester, aki egyben országgyűlési képviselő is. 1994 óta, amikor az MSZP–SZDSZ többségű parlament megszüntette a polgármesteri és a parlamenti képviselői tisztség összeférhetetlenségét, egyre több a polgármester-képviselő. Sokan sokféle szempontból kérdőjelezték meg ezt a helyzetet. Fölhozták, hogy egy személy nem képes ellátni két (más beosztásokkal együtt gyakran hat-nyolctíz) felelősségteljes munkakört.

Az álláshalmozó politikusok egyre többet keresnek, miközben nő a munkanélküliség és a szegénység. Nem fér össze az alkotmánnyal, ha valaki köztisztviselőként (a főállású polgármesterek köztisztviselők) egy személyben tagja a törvényhozó és a végrehajtó hatalomnak.Mintegy kétszáz (zömmel nagyobb) település polgármestere a közpénzek elosztásakor háttérbe szorítja háromezer (zömmel kisebb) település érdekeit.

Jómagam a helyi hatalomkoncentráció társadalomtorzító hatását, új kiskirályok felbukkanását látom a legsúlyosabb következménynek. Ehhez képest még a pártállam idején is gyakran rivalizált egymással a tanácselnök és a párttitkár. Sok helyen újból megszűnt a demokratikus döntéshozatal a pártok szervezeteiben, amelyek a többségi frakciót adják – rendszerint ott is a polgármester-képviselő az elnök. A szakapparátusokban ellentmondani nem merő végrehajtók kerülnek pozíciókba. Elveszett az intézményvezetők autonómiája. Alig van nagy tekintélyű iskolaigazgató, köztiszteletben álló tudós tanár: bármikor kicserélhető csavarok vannak a mamutintézmények gépezetében.

Nem az iskolák, szakrendelők teljesítménye számít, hanem hogy milyen politikaközeli forrásokból szerzik be eszközeiket; ki fér hozzá a közpénzekhez. A munkanélküliségtől sújtott, vállalkozáshiányos településeken fehér holló a független egzisztencia, a polgári önérzet. A képviselők mentelmi joga polgármesterként is támadhatatlanná teszi e kiskirályokat. A hatalom erőszakkal vagy a megyei lapnak adott megrendelésekkel bedarálja a nyilvánosságot. Az engedelmességre kényszerített helybeliek végül maguk is elkezdik elmebetegnek tekinteni azt, aki még ki meri nyitni a száját.

A mai kiskirályokat demokratikus kulisszák előtt választják újra. Ha mégis megbuknak, nem azért van, mert felbukkan egy frissebb, alkalmasabb jelölt jobb programmal, hanem a nagypolitikai földcsuszamlás miatt. De az újraválasztásukra készülő képviselő-polgármesterek többségét most ez sem fenyegeti.