Pedig a hitelpiacnak szüksége lenne egy kis levegőre. Úgy tűnik, még a jelenlegi, egyébként történelmi mélységben járó kamatszint sem ösztönöz kellően a hitelfelvételre. Ennek az állapotnak a konzerválása viszont egy fontos motorjától fosztja meg a gazdaságot. A hitelpiac kiszikkadása miatt elmaradó fejlesztések, beruházások nem csak rövid távon fogják vissza a teljesítményt.

Nyilvánvaló, hogy mindezzel tisztában vannak a jegybank vezetői is. Vághattak volna most a kamaton? Ahogy én látom, igen. A döntésről kiadott közleményben nem érzem átütő erejűnek a kamattartás indoklását. Legalább olyan súlyúak a csökkentés melletti érvek. Ám egyrészt nem az én dolgom a döntés, másrészt, akik ez ügyben leadták a szavazatukat, jóval több és mélyrehatóbb információval rendelkeznek. Például a piacról, ahol egy tévesen hozott helyzetértékelés lavinát tud elindítani.

Simor András elnöki teljesítményének megítélése vegyes. Egyvalamit azonban nem lehet felróni neki: a kamatvágás elmaradását. Az ilyen vádak célt tévesztenek, pedig szép számmal van belőlük. Ha mindenáron bűnbakot kell keresni, akkor az erre vágyóknak a monetáris tanács egészét ajánlom a figyelmükbe: a kamatról ugyanis nem egyszemélyes, hanem testületi döntés születik.

E testület pedig elég egyöntetű véleményen volt arról, hogy most nem szabad a kamathoz nyúlni. Pedig az infláció egyik hajtóereje, a belső fogyasztás jelenleg nem lenne gátja egy ilyen döntésnek. Ritka pillanat ez, kár, hogy nem tudjuk kiaknázni az ebben rejlő lehetőséget. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a jövedelmek apadása miatt nincs áremelési nyomás a gazdaságon, mégsem tudjuk lejjebb vinni a kamatot. Nem azért, mert egy alacsonyabb kamatszint túlzott lökést adna a gazdaságnak – ez lenne a tankönyvi eset, de most nem működnek kifogástalanul ezek a közgazdasági alapvetések. Annak örülnénk a legjobban, ha végre valami jól megpörgetné a GDP-t. Azért nem kerül lejjebb a kamat, mert a jegybank szerint még törékeny a bizalom Magyarország iránt. Ez pedig forintosítható károkat okozhat, ha olyan szinten állapítják meg a kamatot, amilyen szinten a külföld már nem, vagy kevésbé lenne hajlandó finanszírozni az országot.

A legutóbbi kibocsátásokat figyelve persze más következtetésre is juthat a szemlélődő, az elmúlt hetekben nem nagyon volt gond a magyar állampapírok jegyzésével, a kereslet meghaladta a felkínált mennyiséget. Ez is alkalmat ad a vitákra: vajon egy 25 bázisponttal alacsonyabb kamatszint már riasztóan hatna a befektetőkre, vagy – ahogy Simorék kritikusai állítják – megint túl óvatos volt a jegybanki vezetőkkel megerősített tanács? A vita szerintem addig nem is zárul le eredményesen, amíg a kormány az MNB-re, az MNB meg a kormányra vár, hogy teremtse meg a finanszírozhatóság feltételeit.