Nézzük először a kerekített számokat. 2008-ban 39 ezer öregséginyugdíj-megállapításból majdnem 12 ezer nőnek volt legalább 40 évi szolgálati ideje, 6000-nek éppen 39, 9000-nek 38 éve. De 2008-ban még 61 év volt a nyugdíjkorhatár, ma már 62, és ha nem szegi meg az új kormány az előző kormány által az IMF-nek és az EU-nak tett józan ígéretet, akkor 2012–2018 között évente fél évvel emelkedik a korhatár. Ha tipikusan 18 éves kezdettel számolunk (az 1990 előtti egyetemi évek is beszámítanak), akkor 58 éves nők mehetnének veszteség nélkül nyugdíjba 2011-től. Egyelőre csak négy, de 2018-tól már hét év lenne a különbség az általános és a kedvezményes korhatár között!

Egy jelentősen ösztönző (svéd típusú) nyugdíjrendszerben (amelyről Varga Mihály is olyan meggyőzően beszélt kora tavaszi emlékezetes interjújában, és amelynek az összes Fidesz-közeli nyugdíjszakértő is elkötelezett híve), az évi nyugdíj értékét közelítőleg egy olyan tört adja, amelynek számlálójában – az életpálya súlyozott átlagkeresete mellett – a szolgálati évek száma, nevezőjében pedig a nyugdíjazáskor várható élettartam és a nyugdíjazási kor különbsége szerepel. Tehát ha valaki 62 év helyett 58 (sőt érettségi nélküliek esetében akár 54) évesen megy nyugdíjba, annak a svéd rendszerben jóval kisebb nyugdíj jár. Ez akár 10-20 százalékos csökkenést is jelenthet (hisz 21–23 évre kell szétosztani az eredetileg 19 évre méretezett összeget). De a „nemzeti együttműködés rendszere” a jelenlegi nyugdíjrendszerben is 4-5 évvel megkurtítaná a befizetéseket, és ugyanannyival megnyújtaná a kifi zetéseket, ezért erős kétségeink lehetnek a hangulatjavító terv költségvetési hatá sait illetően.

Még ha el is ismerem, hogy bizonyos nyugdíjasrétegek védelemre szorulnak majd a radikális korhatáremelés után, nagyon rossz üzenetnek gondolom a korhatár teljes félredobását. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a hosszabb szolgálati idejű dolgozók egyúttal a nagyobb keresetűek is, akik esetleg a nyugdíjba vonulásuk után is képesek bejelentett munkaviszonyban dolgozni. Éppen ők szorulnának segítségre? És nem árt emlékezni arra, hogy amit valakinek adunk, azt általában valaki mástól el kell venni.

További problémát okozna, hogy hazánkban éppen 2009-re sikerült felzárkóztatni a női korhatárt a férfikorhatárhoz, és akkor most megint szembefordulunk a helyes iránnyal? S lám, a vegyipari szakszervezetek a férfiakat is ebben a kegyben akarják részesíteni, sőt népszavazással nyomatékosítanák követelésüket.

„Szerencsére” az új alkotmányt előkészítő Schöpflin György fideszes EU-képviselő a Népszabadság hasábjain megnyugtatta az olvasókat, hogy a gazdasági népszavazásnak csak Gyurcsány ellen volt helye, de Orbánnal szemben nincs. És ezt az iránymutatást követve, a „forradalmian” átalakított Alkotmánybíróságot minden bizonnyal meggyőzi újraválasztott tagja, egykori elnöke, Bihari Mihály, hogy tévedett 2008-ban, és ezután nemet mond a költségvetést érintő kérdésekre. Tehát a férfiak csak dolgozzanak továbbra is 62 éves korukig, ha teljes nyugdíjat akarnak! Csak arra vagyok kíváncsi, hogy miképp módosul majd a kormány véleménye az október 3-i önkormányzati választások után! Fel- vagy beismerik-e, hogy ebben a kérdésben is a valutaalapnak volt igaza?

A szerző közgazdász