A közvagyon védelmében azonnal elvette a kocsikulcsot, laptopot, bankkártyát az MFB irányítása alá tartozó állami vállalatok vezetőitől, az elsöpört reakció gazdasági arisztokratáitól. Majd a forradalmi puritanizmus, valamint az adófizetők pénzével való gondos takarékoskodás jegyében néhány jól irányzott csapással levágta a luxus sárkányának a fejeit. Egy mozdulattal visszavágta a korábbi vezetői luxusjövedelmeket a forradalmi szerénységhez, a romokban heverő ország lehetőségeihez és nem utolsósorban a frissen elfogadott bérplafontörvény rendelkezéseihez igazodó szintre.

A Magyar Nemzet interjúja nem érinti, de az MFB honlapjáról megtudható, hogy a havi sokmilliós jövedelmek sárkánya ellen a vitéz vezérigazgató havi kétmilliós bér, plusz kéthavi garantált jutalom, plusz a bér 80 százalékát kitevő adható jutalom, plusz évi 1,1 millió cafeteriajuttatással felvértezve harcol. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a forradalom vezérlő központja elégedett lesz hű katonájával, és a 80 százalékos jutalomkeret nem marad teljes egészében felhasználatlanul.

Lehet, hogy a kétmilliós bérplafon csak lepel, és a takarásban további milliók (törvényesen) dagasztják a zsebeket? Lehet, hogy a forradalmat már az első percben elárulták? Lehet, hogy Baranyay László nem is forradalmár, hanem egy színpadi játékos? Lehet, hogy ő ezt nem is tudja? Lehet, hogy egyáltalán nincs is forradalom? Lehet, hogy ez olyan forradalom, ami nem új társadalmi minőséget, hanem csak új kedvezményezetteket szül? Lehet, hogy a forradalom ellenségei helyén baráti arcok jelennek meg, és baráti szövegeket mondó, de ugyanolyan éhes, mohó szájak falnak tovább?

Hajrá, Baranyay! Hajrá, Magyarország!

Balta Attila Budapest