Sokan leírták, megmondták: a bankok az ügyfeleken hajtják majd be veszteségeiket, és hitelezési kedvük (lehetőségük) is nagymértékben csökken majd, fékezve a hőn óhajtott növekedést. Senki nem sajnálja a bankokat, de mindenkinek sajnálnia kell az ügyfeleket – ezek ugyanis mi magunk vagyunk, több millióan.

De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a súlyosan eladósodott ország által fizetendő kamatteher a hitelminősítők romló megítélése miatt lényegesen megemelkedik, és a devizában felvett hitelek visszafizetéséhez is csak 10 százalékkal drágábban tud az állam devizát venni az értékét vesztő forintból.

2010. április 26-án, a választások második fordulója utáni napon egy euró MNB-középárfolyama kereken 263 Ft volt, ma, amikor e sorokat írom, 289 Ft felett van. Ez kereken 10 százalékos gyengülés, ami az államháztartásnak – szakértői becslések szerint – legalább 300 milliárdos veszteséget okoz a fent leírt hatások miatt. Mindez a kommunikáció csődje és a kormány makacssága miatt.

A „népnyúzó” Gyurcsány-kormány által bevezetni kívánt vizitdíj lakossági kiadásait 50-60 milliárdra becsülték, a tandíj bevezetése még ennyit sem hozott volna. A kettő együttes hatása alig több mint 100 milliárd kiadást jelentett volna évente a lakosságnak, szemben egy ostoba beszéd és egy makacs tárgyalásvezetés okozta, háromszor nagyobb kárral.

Lehet mondani, hogy előbbit mi fizettük volna, utóbbit pedig az államháztartás.

De az államháztartás is mi vagyunk: most 300 milliárddal kevesebb jut oktatásra, egészségügyre, közalkalmazotti fizetésre, segélyekre és nyugdíjra – többek között. Ki nyúzza jobban a népet, aki szolid térítést akar bevezetni igénybevétellel arányosan egyes szolgáltatásokra, vagy az, aki butaságból vagy ami még rosszabb: számításból százmilliárdokat szór ki az ablakon? Merthogy a fenti gondolatmenettel a Fidesz szakértői is legalább úgy tisztában vannak, mint e sorok írója, de őket most a Vezér parancsa köti: az önkormányzati választások előtt csak népszerű intézkedéseket szabad hozni: a bankokat ütni, a jegybankelnök fizetését piszkálni, adót és illetéket csökkenteni (elsősorban a jómódúaknak) és így tovább.

Annak a néhány tucat önkormányzati képviselői helynek, (amely kétséges lehet), a megszerzése megér néhány százmilliárdot: a hatalom legyen teljes, mert monolit Fidesz-országot akar a Vezér, megmondta őszintén Kötcsén.

Mi pedig, buta magyarok, nagy nemzeti egységünkben elmegyünk, és erre a monolit Magyarországra szavazunk megint október 3-án.

Okosabbak vagyunk-e a birkánál? Nem hiszem.

Bauer Péter mérnök-közgazdász