Mármost ha egy országban megszűnik a joguralom, ami a parlamentáris demokrácia fundamentuma, ott ugye akkor nincs demokrácia. Ha pedig nincs demokrácia, akkor diktatúra van. Igaz, ezt még nem írta le, nem jelentette ki senki, de józan paraszteszemmel nem juthatok más következtetésre.

Igen ám, de én már éltem oly korban, amikor biztosan diktatúra volt, mégsem jelent meg akkori kedvenc lapomban naponta, hogy az vagyon. Azon egyszerű oknál fogva, hogy egy diktatúrában azt csak elsuttogni lehetett egymás fülébe, s ha szerencsénk volt, nem éppen a ránk állított III/III-asé volt az a fül. Ha igen, akkor annak komoly következményei lehettek.

Na, és mi van most? Nyakra-főre siratjuk a demokráciát, még azok is, akik a váteszi tulajdonságokkal megáldott Debreczeni Józsefet huhogónak, farkast kiáltónak titulálták, mert egyre csak azt hajtogatta publicisztikáiban, hogy ha nagyon nyer a Fidesz, akkor itt bizony nem is demokratúra, hanem egyenesesen diktatúra lészen.

Na mármost. Van vagy nincs? Szerintem, olyan igazi nincs, mert ha volna, akkor a fentebb aposztrofált rovatokban nem lehetne kinyomtatni az ilyen tartalmú cikkeket. Pl. ezen mostani írásom sem jelenhetne meg.

Ha megjelenik, akkor a diktatúrára még egy kicsit várni kell, a mindennapos vele való ijesztegetés pedig csak falra hányt borsó.

Dr. Király Gábor Detk