Amikor a nép egységbe forrva szereti vezetőjét, arra bizonyítékkal is szolgál. Megírtuk: a szavazatok kilencven százalékánál is többet kapott Paul Kagame. A ruandai elnök, valahai gerillavezér így újabb hétéves elnöki ciklust kezdhet. Kagame győzelmét országa kiváló eredményeinek tudja be. Kormányzása alatt Ruanda túl jutott a korábbi polgárháborús időszakon. A gazdaság fejlődik – a kormány szerint hat százalékkal növekszik a GDP.

Afrikában példátlan módon mindenkire kiterjed az egészségbiztosítás, a nők olyan kormányzati, képviseleti funkciókat kapnak, hogy a legigényesebb skandináv feminista is csak irigyelheti az ottani helyzetet. Az Economist megírta, hogy a közép-afrikai országban a rendőrség komolyan megbünteti és bíróság elé állítja a családon belüli erőszak elkövetőit, értsd: a feleségverő férfiakat. Ruanda nem szorul élelmiszersegélyekre, sőt élelmiszert szállít szomszédainak.

A gyönyörű gazdasági eredményeket csak kicsit zavarja, hogy Ruanda állami kiadásainak a felét még mindig külföldi adományozók állják. Kagame még a külpolitikában is sikeres, javította viszonyát a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársasággal. Ez fontos, hiszen ott tanyáznak az országából elűzött, elmenekült hutuk, akik közül sokan felelősek az 1994-es polgárháború iszonyú mészárlásaiért. Ennyi eredmény, siker után szinte érthető, hogy Kagame elnök nemhogy kétharmados, de kilencvenhárom százalékos eredményt ért el a választáson.

Ez bizony alig marad el a diktatúrákban, avagy az irányított (szuverén) demokráciákban megszokottól. Az ember azt hiszi, hogy az ellenzéki pártra jutott pár százalék csupán az elnök jóindulatának volt köszönhető. A három ellenzéki jelölt is az ő pártjából jött – állítják a helyzet ismerői.

A gerillavezérből lett államférfit az úgynevezett Nyugat a hatékony hatalomgyakorlás miatt ismeri el. A gazdasági fejlődés is példaértékű. Igaz ugyan, hogy mellesleg megjegyzik: az elnök hasonló hatékonysággal lép fel politikai vetélytársai és bírálói ellen. Ellenfelei jó esetben kiszorulnak a nyilvánosságból – rosszabb esetben az élők sorából. Az ellenzéki Zöld párt elnökhelyettesének nemrég a szó szoros értelmében fejét vették.

Két ellenzéki napilapot bezártak. Az egyiket azért, mert megírta, Kagame pártja kezd hasonlítani a Zimbabwét uraló Mugabe elnök korrupt és erőszakos politikai rohamosztagaihoz. Egy újságírót agyonlőttek a háza előtt. Kagame ért a korszerű nyilvánossághoz. Amikor úgy találta, hogy a helyi angol nyelvű napilap túlságosan hízelgő hangnemben ír róla, felkérte a kelet-afrikai sajtópiacot uraló Aga Khant, létesítsen egy megfelelően mérsékelten lojális újságot a létező mellett.

A hatékony hatalom követelménye érvényesül tehát most Ruandában. Ez nem viseli el a demokráciákban alkalmazott szokványos eszközöket a politikai egyensúlyok és az ellenőrző jogkörrel bíró független intézmények létét. Ezek ugyanis zavarják a hatékonyságot, a nemzeti célok megvalósítását. A nép pedig örül az állapotoknak: Kigali stadionjában együtt járták a győzelmi táncot az elnökkel. A világ meg csak nézi.