Számos orgánum az angol gender kifejezést alkalmazza erre, amit merő tudatlanságból vagy lejárató céllal gyakran súlyosan eltorzítva használnak. Márpedig ez a szó önmagában nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint a biológiai nemre felépített társadalmi elvárások halmazát, amely a nőnek és a férfinak a társadalom által formált képét kialakítja, a szocializáció termékeként létrejött társadalmi nemét megjelöli. Ez a képződmény döntő hatást gyakorol az egyén gondolkodás- és viselkedésmódjára, értékrendjére, felnőttkori szerepeire. A gender megközelítés számos tudományágban elterjedt, hangsúlyozva annak a ténynek a fontosságát, hogy az ember nem homogén lény, hanem eltérő jellegzetességekkel rendelkező férfiakból és nőkből áll.

A gender közgazdaságtan például azzal foglalkozik, hogy a gazdasági szereplők viselkedései mennyire térnek el a társadalmi nemük szerint, milyen értéket termel a fizetetlen otthoni munka, mennyiben különböznek a gazdasági jelenségek és gazdaságpolitikai eszközök hatásmechanizmusai nők és férfiak esetében, és ezek a különbségek miképpen csökkenthetők.

A gender szerint eltérő életértékek alapvetően befolyásolják a fizetett-fizetetlen munka arányai, a fizetett tevékenységek típusai, a jövedelem, a vagyon, az oktatás, a közjavak vagy a szabadidő eloszlásában megfigyelhető nemek szerinti különbségeket – jellemzően a nők rovására.

Az, hogy a két nem társadalmi konstrukciója mennyiben tér el egymástól, függ a földrajzi helytől, a kortól, a kultúrától és a helyi sajátosságoktól. Száz évvel ezelőtt többnyire a nőktől várta el a társadalom a gyermekek ellátását, és az oktatásuk szerepét a férfiakra osztotta. Manapság már férfiak is segédkeznek a gyermekek ellátásában, és nagyrészt a nők dolga az oktatásukról való gondoskodás. Vagyis a gender tartalma korszakonként jelentősen eltér, és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy e változásnak a menete és üteme jelentősen alakítható.

A nemek közötti egyenlőtlenség problémahalmazának a kezelését egyebek mellett gazdasági megfontolások is indokolják. Az egyik OECD-kutatás azt bizonyítja, hogy a termékenységi ráta azokban az országokban magasabb, ahol a nemek társadalmi szerepei kiegyenlítettebbek, ahol viszonylag kicsi azok aránya, akik kizárólag a nők felelősségi körébe utalják a fizetetlen háztartási munkát és a férfiakéba a kereső foglalkozást. Hasonló trendet tükröz egy másik felmérés is. Míg 1980-ban a gyermekvállalási kedv ott mutatkozott magasabbnak, ahol alacsony volt a nők munkavállalási aránya, addig 2000-ben éppen az ellenkezőjét tapasztalták: a megemelkedett gyermekszám összefüggött a nők magasabb elhelyezkedési rátájával. Magyarország a kutatásokban mélyen konzervatív attitűdöt, következésképp alacsony termékenységet mutató országként szerepelt, ahol egyébiránt a statisztikai kiadványokban nemhogy a vasalás, de szinte a mosás sem jeleníthető meg férfiak által végzett házimunkaként.

A gazdaságtörténeti kutatásaiért Nobel-díjban részesült Douglass C. North úgy vélekedett, hogy a „beragadt” társadalmak olyan hit- és intézményrendszert tartanak fenn, amelyek képtelenek felismerni a társadalmi komplexitás új problémáit és emiatt nem is tudják kezelni azokat. A modern társadalmak egy sor lehetőséget biztosítanak az emberek számára, de az a megrögzült tradicionális elvárás, amely a férfiakat a fizetett munkában tartja, a nőket pedig a háztartás ellátásáért teszi elsősorban felelőssé, megnehezíti a fiatalok számára az életcélok kombinálását, beleértve ebbe a (több) gyermek vállalásának célját is.

Hazánkban a női foglalkoztatottság elképesztően alacsony, a munkaerő-piaci jelenlétben mutatkozó gender szakadék egyes korosztályokban a húsz százalékot is meghaladja, és a kereseti különbség a nők rovására egyes területeken a harminc százalékot is túllépi, aminek közvetett kiváltó oka a nők ingyenmunkával való rendkívül nagyfokú leterhelése. Határozottabb lépésekre van szükség a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetése érdekében. Ezekhez a célokhoz tartozik szorosan a társadalmi nemekhez kötődő előítéletek leküzdése, a döntéshozatalban belül az egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása, közvetetten pedig a nők elleni és a családon belüli erőszak s az emberkereskedelem felszámolása.

A termékenységi ráta emeléséhez, az alkotó nők szakmai törekvéseinek elősegítéséhez, ezáltal a gazdasági versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen a gender sztereotípiák meghaladása. Felmérhetetlen károkat okoz az, hogy a nőket általánosan puszta szépség(tárgy)ként, alacsony rangú foglalkozásokban, vagy háztartási tevékenységekben ábrázolják. Ez mintegy negatív ösztönzőként visszaveti a nők ambícióit egy olyan országban, ahol a diplomások többsége nő. Valószínűleg a felsőoktatási intézményekben sem gondolják át, mekkora hátrányt okoznak a hallgatónőknek azzal, hogy reklámcélokból szépségversenyeket rendeznek. A hallgatók vonzásának érdekében feláldozzák a nőkben rejlő ambíciót, hiszen velük csupán másodrendű mivoltukat érzékeltetik, olyan jellemzőjük fontosságát hangsúlyozva, ami pályájuk szempontjából jelentéktelen.

Ha a gender sztereotípiákkal szakítva mutatjuk be a nemeket az óvodától az általános iskolai tankönyveken keresztül a reklámokig, akkor jelentősen hozzájárulhatunk a két nemre szabott társadalmi elvárások kiegyenlítődéséhez, és így az egyén könnyebben kibontakoztathatja törekvéseit, mert biológiai neméhez nem kapcsolódnak majd tabuk, elérhetetlennek tűnő vágyak, amikor a pályaválasztásáról gondolkodik. Fiúk is választhatnak megbélyegzés nélkül gyermekneveléssel, gondozással összefüggő pályákat, és lányok is meg merik majd célozni bátran az informatikus vagy a politikusi életpályáját, ha éppen ahhoz van affinitásuk.

A gender egyenlőség kedvező külső gazdasági hatásokat (externáliákat) idéz elő, amelyek erősebb gazdasági növekedést és stabilitást tesznek lehetővé. A piac ezeket a hatásokat nem veszi teljes mértékben számításba, emiatt a nők társadalmi és gazdasági megerősítését közpolitikai szinteken kell megoldani. Emelve a nők státuszát és igazságosabbá téve a jövedelmi és jóléti elosztást. Ez a cél pedig a méltányosság körébe tartozik, ami kiemelt értékként szerepel a nagy támogatással elfogadott kormányprogramban.

A szerző docens, Óbudai Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet