Szinkronúszás Budapesttől Budapestig
Maradandó élményben volt részük azoknak a szerencséseknek, akik a 2006-os budapesti úszó-Eb-n a helyszínen figyelhették egy fiatal sportág, a szinkronúszás bemutatkozását a hazai publikum előtt. Noha a versenyeket óriási zivatarok és viharok zavarták meg, emlékezetes maradt a hazánkat képviselő bátor és ifjú hölgyek előadása – a medencében.
A múlt héten megkezdődött XXX. Úszó, Műugró, Szinkronúszó és Nyíltvízi Európa-bajnokságnak Balatonfüred mellett ismét Budapest ad otthont, a sportág régi és új rajongói ismét hazai pályán biztathatták kedvenceiket. A tavalyi év a lányoknak kimondottan sikeres volt, hiszen a római világbajnokságon, élve a nemzetközi versenyszabályok adta lehetőségekkel, az olimpiai versenyszámnak számító páros kűrben két nemzetközi szintű párost is el tudtunk indítani. Végül a Stumpf Kata, Kovács Dorotytya páros a rövid programban elért 20. és 22. helyével minden idők legjobb nemzetközi eredményét érte el. A hosszú programban a Kiss Juli–Győri Juli kettős is az olimpiai kvalifikációs hely határán végzett. Ennél is reménykeltőbb fordulata volt az évnek, hogy a római felnőtt vb után megrendezett belgrádi CO.ME.N Kupán – ez a verseny az utánpótlás-világbajnokságnak tekinthető – hatodik helyezést ért el a magyar páros.
A sikerek edzői hátteréből két szakember munkáját érdemes kiemelni. Horváth Erikáét, aki a 2006-os Eb-n szövetségi kapitányként vezette a magyar csapatot és jelenleg a felnőtt versenyzők felkészítését irányítja, valamint Szauder Gáborét, aki 2006-ban szintén részt vett az Eb-n, méghozzá a nemzetközileg is kiemelkedő görög válogatott szövetségi kapitányaként, ő jelenleg a hazai utánpótlás felkészítéséért felel.
A szinkron- vagy más néven műúszásnál, mint minden rendszerint csinos hölgyek által űzött művészi sportágnál, elválaszthatatlan az esztétikum a sportteljesítménytől, és az összhatás megítélése itt is a bírák kezében van. A szakemberek megítélése szerint az eredmények hatvan százaléka múlik a vízben nyújtott teljesítményen, a többi a pontozóbírák értékítéletének a kérdése. Azaz ha a reményt keltő sportolói teljesítmények mellett nem sikerül a sportdiplomáciában, illetve bíráskodásban is felzárkóznunk az élmezőnyhöz, akkor a szinkronúszás továbbra is azon nyolc ország –Magyarország nélküli – vetélkedése marad, amely ma az élvonalat alkotja.
A válogatott Eb-felkészülését nem segítette, hogy az önálló sportszövetségük megalakulása körüli jogi problémák, valamint a szövetség hirtelen vezetőváltása – a Hagyó Miklós vezette elnökséget felváltotta a Pesti Imre vezette – miatt az év elején megfelelő edzéslehetőségek nélkül maradtak. Nem hiszem, hogy más sportágnál is előfordulhatott volna az, hogy válogatottak edzéseik egy részét mozgásterápián lévő civilekkel közösen kelljen megtartaniuk.
A lányok tavalyi eredményei a jelenlegi felnőtt válogatott jó formáját mutatták, ugyanakkor az erős utánpótlás a közelgő generációváltást, egyben a jelenlegi biztató eredmények folytatásának a lehetőségét jelezte. Négy évvel ezelőtt a jelenlegi generáció még félig gyerekként, de már részben versenyzőként rövid időn belül élhette át a hazai Eb euforikus élményét, valamint az azt nem sokkal megelőző sokkot: korosztályuk és talán a hazai sportág legtehetségesebb versenyzőjének tragikus körülmények közti elvesztését, emlékét a mai napig ápolják.
A mostani öt versenynap után az elért eredmények minden versenyszámban előrelépést hoztak a négy évvel ezelőttihez képest, az áttörés azonban elmaradt. A Stumpf, Kovács páros kiesése kimondottan csalódás volt, de ez utóbbi esetben nem mehetünk el szó nélkül a bíráskodás mellett sem. Mindenesetre e sportág a jövőben is megérdemli a szurkolók támogatását.
Dr. Császy Zsolt Budapest