Franciaországban törvény kötelezi a települési önkormányzatokat, hogy megfelelő táborhelyeket és civilizált körülményeket biztosítsanak a nomádoknak, a vándorcigányoknak. A nomádok lehetnek vagy négyszázezren, 95 százalékuk már francia állampolgár. (Nomádoknak nevezik a még vándorló életmódot folytató, jórészt a Balkánról származó, jellemzően roma közösségeket.) – A kifejezetten cigánynak minősülő új bevándorlók ehhez képest kevesen vannak, alig 15 ezren, igaz, számuk rohamosan szaporodik. Nos, e két társadalmi csoport lehet a kárvallottja Nicolas Sarkozy francia elnök múlt héten bejelentett intézkedésének, amelynek révén három hónapon belül fel kell számolni a romák és a nomádok illegális franciaországi táborait. A bűnözés és az utcai erőszak megfékezése érdekében meghirdetett küzdelem magában foglalja a „szinte azonnali” kitoloncolás lehetőségét is. Több ezer román és bolgár cigány hazazsuppolásáról lehet szó, ők ugyanis a schengeni övezeten kívülről valók, s vízum nélkül legfeljebb három hónapig tartózkodhatnak az unió országaiban. Csupán tavaly tízezer romát toloncoltak ki ezen az alapon Franciaországból.

Nem Párizs feladata a romániai romák integrálása – üzente Emil Boc román miniszterelnöknek a francia Európa-ügyi államtitkár. – A többmilliós cigányság helyzete minden európai ország közös felelőssége – érkezett a válasz Bukarestből. S már itt is vagyunk a tulajdonképpeni kérdésnél: nemzeti vagy európai ügy a cigányság sorsának elfogadhatóvá tétele?

A kérdés megválaszolhatatlan. Mindenki a maga nézőpontja szerint okoskodik. A nyugati – befogadó – állam szemszögéből tekintve a keleti országoknak kellene integrálniuk a „maguk” romáit, hiszen azok a társadalmi kirekesztettség vagy éppen az üldöztetés elől menekülnek, jobb esetben az emberibb, kevésbé nyomorúságos élet vágya hajtja őket külföldre. Keleten viszont a „gazdag” uniós országok felelősségét feszegetik, mondván, nem bújhatnak ki a romakérdés – néha nagyon is zsebbe vágó – megoldása alól. Kilencmillió uniós állampolgárságú romáról van szó, akiknek egyharmada összesen két kelet-európai országban, Romániában és Bulgáriában él. Ez a két, gazdasági fejlettségét illetően amúgy is mélyen az EU-átlag alatti ország önmagában nem képes a probléma megoldására, ez jól látható. A román külügyminiszter meg is fogalmazza a szerinte követendő utat: európai forrásokat kell biztosítani a romaoktatás színvonalának javítására. Az Európai Unió viszont képtelen lenyelni ezt a nagy falatot. Sokak szerint a bővítés előtt kellett volna a tagjelölt keleti országokat rászorítani a roma integrációra, s ha akkor nem tették, most már nem csinálhatnak úgy, mintha nem uniós belügyről lenne szó.

Franciaország alighanem téved, ha úgy gondolja, hogy kitoloncolással a romakérdés megoldható. Igaz viszont, szavazatszerzésre nagyon is alkalmas lehet a szigorítás. Időben kell lépni: húsz hónap múlva elnökválasztás. Sarkozy pedig, noha még nem mondta, nyilván újrázni készül.