Tiszta sor, hogy fizetem a tb-t, és ha beteg leszek, akkor további díjazás nélkül a kórház orvosa megoperál, vagy egyéb módon meggyógyít.

A probléma akkor adódik, amikor én nem akármelyik orvoshoz akarok kerülni, hanem Kovács dr.-hoz, akiről tudom, hogy jó, gondos, alapos, mert X. Y. rokonom, barátom is nála feküdt. Én nem tudom elérni, hogy ő műtsön, ő viszont igen. No, ebben az esetben kerülök be a noteszébe, nem ingyen. A szülészet-nőgyógyászat az a terület, ahol az orvos-beteg kapcsolatban a bizalomnak talán a legnagyobb jelentősége van. Nem emlékszem olyan nőismerősömre, aki ahhoz a nőgyógyászhoz járt volna, aki jutott. Mindenki tanácsot kért anyától, nővértől, barátnőtől.

Tulajdonképpen nem értem: ha én, állampolgár, fizetem a tb-t, akkor a biztosítónak miért a kórházakkal, gyógyszergyártókkal van szerződése, és nem velem. Mi is lenne akkor?

Mondjuk, beteg leszek, meg kell műteni. Az adott műtét árát a tb letétbe helyezi. Én kiválasztom azt az orvost, azt az intézményt, akivel és ahol a műtétet el akarom végeztetni, legyen ez akár magánorvos vagy magánintézmény. Miután elvégezték a beavatkozást, az illető orvos, intézmény megkapja az érte járó pénzt. (Amennyiben az intézmény szolgáltatása drágább, mint a tb fizette díj, a különbözetet nekem kell megfizetnem.) Én annak az orvosnak „dugtam a zsebébe” a pénzt, akit magam választottam, teljesen törvényesen. Aki jövedelmet akar, tegyen ki magáért, és biztosítson megfelelő körülményeket, vagy húzza le a rolót!

Ennek a megvalósítása persze nem könnyű. Az egészségügy abban érdekelt, hogy a rossz orvosnak is legyen munkája, a beteg viszont nem.

Radácsy László Budapest