Az államtitkár egyebek mellett azt mondta, hogy mindenáron létre szeretnék hozni a Nemzeti Eszközkezelő Társaságot, amely a bajba került lakástulajdonosokból bérlőket csinálna, így csak a tulajdonjogukat vesztenék el, nem pedig a fedelet a fejük felül.

Távol áll tőlem, hogy kifogásoljam az állam segítő szándékát az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került lakáshitelesek megsegítésére, azonban az interjúban a kérdező érdekes összefüggésre kérdezett rá. Nevezetesen, hogy egyszer van egy 200 milliárd forintos bankadó, és ezt az állam úgy próbálja elfogadtatni a pénzintézetekkel, hogy egy állami intézménnyel a rossz hiteleseket megváltja, tehát majdnem hogy pénzüknél lesznek. Remélem, helyesen idézem az erre adott választ:

„Egy olyan konstrukciónk jön ki, amiből mindenki nyer, és senki sem veszít, tehát a bankok is megőrzik likviditásukat, az emberek is megőrzik a lakhatási lehetőségüket, s az államnak se kell semmi tömeges bankbéli problémákkal, sem pedig tömeges kilakoltatásokkal foglalkoznia, akkor mindenki nyert, egy jó konstrukciót hoztunk létre, és mi erre is törekszünk.”

A fenti szereplők (bank, hiteles, költségvetés) közül kimaradtak a pénzintézetek ügyfelei, akiktől díjemeléssel beszedik a bankadót (biztos, ami biztos), ha mégse maradnának a bankok a pénzüknél. Azt gyanítom, hogy a pénzintézetek ügyfelei, de az adófizetők sem nyernek, inkább veszítenek a fenti jónak mondott konstrukción.

Ehhez még annyit, hogy az illetékes miniszter azt nyilatkozta, hogy a megszorítások helyett a bankadót választja a kormány. Csakhogy véleményem szerint ez bizonyos fokú szemfényvesztés, mert a bankok az ügyfeleik pénzéből fizetik ki az adót, tehát lefordítva magyarra, ez bizony megszorítás, még ha áttételes is, és ha azokat, akiknek nincsenek pénzintézeti kapcsolataik, nem érinti is.

Fehérvári István Székesfehérvár