Az 1950-es hazánkban a XX. század legforróbb nyara volt. Heteken át volt 38 fok körül a hőmérséklet, de helyenként és időnként a 40 fokot is meghaladta. Akkoriban volt divatban egy olyan női kartonruha, amely a hónalj magasságában véget ért, afölött csak két széles vállpántja volt. Tartozott hozzá azonban egy kis rövidujjú boleró, amely a ruha helyett takarta a vállat és a felkart.

Ez a divat azért emlékezetes, mert az embertelen hőségben a rendőr „közszeméremsértésért” felírta és megbírságolta azt a nőt, aki az utcán a vállpántos ruhát a boleró nélkül hordta. Ez odáig ment, hogy már az akkor 13 éves húgom se merte az ilyen ruhája fölül az utcán levenni a bolerót.

Külön rendelet szabta meg, hogy hol szabad mégis lazábban öltözni, és akár fürdőruhában járni. A Balatonon a vasút és a part közötti terület volt kivételezett, a Római-parton a Nánási út–Vörös hadsereg útja (ma Királyok útja) vonal és a part között, a Népsziget, meg a Soroksári-Duna-ág egy részén.

Válas György Budapest