Saman fölmutatja a szoros összefüggést a csirke elkészítési módja és a társadalom demokratizmusa között (http://kultukor.nolblog.hu/archives/2010/07/28/A_csirke_ meg_a_demokracia/): Az indiaiak egészen apró cafatokra bontják a csirkét, kb. 20-30 darabra. Nincsenek a mi percepciónk szerint combnak, mellnek, far-hátnak titulálható egységek. Akár a csontokat átvágva, kis darabokra oszlik így a csirke és jó sok szafttal bármekkora család vagy baráti kör enni tud az ételből, hiszen a rizs a fő része az étkezésnek, ez a fűszeres hús csak megízesíti, felöltözteti a napi ételt. Ma már ennek nem sok jelentősége van, hisz van pénz annyi csirkére, amenynyi kell, és az is kiszámíthatóbb, hogy adott esetben hány emberre főzünk.

Kifejezetten megrökönyödtek a mi nagy darab húsokkal operáló tálalásunktól. Ez a helyzet ugyanis eszi, nem eszi, elővesz egy rangsorkérdést. Kinek jusson mell, comb, far-hát, szárny, és kinek nem? A magyar kultúrában is családonként eltérhet, hogy kinek vannak „örökös jogai” egy-egy darabra, vagy egyáltalán van-eilyen.

Van, ahol a ház urát illetik meg a legnemesebb darabok, van ahol a gyerekeket, de az is lehet, hogy háziasszonyt.

Nyilván olyan is van, hogy a hierarchia helyett az a döntő, hogy kinek mik a személyes preferenciái, vagy azt is el tudom képzelni, hogy ez az egész véletlenszerűen váltakozik annak függvényében, hogy éppen ki mit talál, aktuálisan melyiket kívánja meg.

A comb vagy a csirkemell a legkiadósabb darabok, a mi kultúránkban. A szárny vagy a far-hát, esetleg a csirkeláb és a nyak számítanak „futottak még” daraboknak.

Ebben a fajta megközelítésben a magyar csirke 3 vagy 4 kiemelkedően kedvező és 4-8 „na jó, nekem csak ez jutott” darabra oszlik.

Érdekes az angoloknak a csirke bontási technikája, amely szinte teljes mértékben kikapcsolja „futottak még” hatást, és sokkal több, a mi szemünknek is kiadós húsdarabnak tűnő „főműsor”.

Az angolok a csirkemellet három, de inkább öt darabra osztják. Egyrészt a szárnyhoz egy kicsit nagyobb mellhúsdarabot kanyarítanak. Ezt a trükköt hazai konyhákban is megfigyeltem már. Ez talán nem is új.

Az azonban lenyűgözött, hogy van náluk egy kis darab csirkemellrész, amiről két komoly „oldalsó” melldarabot hasítanak le, amelyekhez a fél hát is hozzá tartozik. Ez a „side breast” egy érdekes megközelítés, mert így lényegében a hatalmas mell 3 egyenlő darabra oszlik, ezek kb. akkorák mint a fölső comb.

A far-hát nem jelenik meg önállóan, a hát része a side breast részévé válik, a farhát hátsó darabja pedig a felső combhoz kötődik.

Erről a bontási szemléletről nekem az jutott eszembe, hogy ebben bizony látszik, hogy a mi kultúránk nem feltétlenül keresi a demokratikus, vagy az egyenlőségelvű elosztási lehetőségeket.

Az angolok meg igen.

Kedves olvasók! Próbáljátok ki az angolok demokratikus csirkéjét!