Megérteni, megvizsgálni, dönteni
Többen felvetették, hogy a továbbiakban ártéren építkezni egyáltalán ne lehessen. De persze szó esett arról is, hogy ezt az igényt igencsak nehéz lesz kielégíteni. Arról azonban nemigen esett szó, hogy mégis mit kellene tenni a helyzet javítása érdekében. Az árvízi biztonságot valóban javító intézkedések csak akkor határozhatók meg, ha a valós helyzetből indulunk ki. Ahhoz pedig, hogy ezt megtehessük, a következőket kell szem előtt tartani: Az ártér az a terület, amelyet a folyó a nagy vizek levonulása során elöntene, ha nem lennének árvédelmi töltései. Az ártér azon részét, amelyet az árvédelmi művek megvédenek az árvízi elöntésektől, mentesített (vagy mentett) területnek nevezik.
Ma már közismert, hogy egyes, viszonylag szűk völgyekben levő folyók (például a Sajó) mentén ma még nincsenek megbízható árvédelmi töltések. Tehát ilyen helyeken a folyó magas vizei akár az egész árteret elönthetik. Így ezeknek az ártereknek a helyzete alapvetően különbözik a megbízható töltésekkel védett ártereken kialakított mentesített területek helyzetétől. Ezért volt tehát szükség arra, hogy e területeket külön névvel illessék. Ezek a nyílt árterek.
A töltésekkel védett ártereknél a nagy vizek levezetésére a töltések között e célra (és kizárólag csak erre a célra!) létrehozott hullámtér szolgál. Ezalatt a folyó két oldalán kialakított töltések közötti területet értik.
Ha már most az árvédelmi biztonság növeléséhez szükséges tennivalókat e területfajták közötti különbségek szem előtt tartásával vizsgáljuk, akkor a következőket kell megállapítanunk:
A legsürgősebb feladat – annak érdekében, hogy a mentesített területek jelentősen lecsökkent árvízi biztonságát növelni lehessen – a több vármegyényi területeket védő gátak közötti hullámtér rendezése. Itt valóban meg kell tiltani mindenféle építkezést. Továbbá megfelelő vizsgálatok elvégzését követően, ahol ez szükséges, le kell bontani az ott levő régi épületeket is.
Emellett elkerülhetetlen az ott létesített s a vizek akadálytalan levonulását gátló (az árvédelmi töltésnél alacsonyabb) különböző földtöltések felülvizsgálata, s lehetőség szerinti elbontása. Végül foglalkozni kell a ma ott élő növényzet további sorsával is. Ha ugyanis, mint jó ideje, ezzel senki sem törődik, s ha a növényzet minden korlátozás nélkül tovább burjánzik, idővel nem lesz olyan árvédelmi gát- és árvízi tározórendszer, amely a mentesített területet az árvízi elöntéstől meg tudná védeni. E vonatkozásban pedig célszerű szem előtt tartani azt is, hogy annak idején, amikor (például a Tisza mentén) az árvédelmi töltések megépültek, a gátak között csaknem mindenhol fátlan legelőterületek voltak.
Ami a mentesített területet illeti, ott –annak ellenére, hogy ez tényleg „ártér” –semmi különösebb tennivaló sincs. Legfeljebb annyi, hogy a nagy vizek levonulása során a gáton folyó munkálatokat akadályozó, a töltéshez túlzottan közel levő épületeket (ahol még ilyenek vannak) sürgősen le kell bontani.
Végül, ami a nyílt ártereket illeti (amilyen például Felsőzsolca környékén is van), ezekkel kapcsolatban értelmetlen lenne bármiféle általános korlátozó intézkedést tenni. Ezeknél ugyanis kizárólag a helyi adottságoktól függ, hogy a nagyvizek levonulását mi akadályozza és mi nem. (Megjegyezve, hogy az árvíz következtében sajnálatos módon kárvallottá vált, a szükséges képzettséggel azonban nem rendelkező helyi lakosság erre vonatkozó véleménye sajnos mértékadónak nem tekinthető!) Éppen ezért elő kell írni azt, hogy itt bármiféle létesítmény építése csupán akkor engedélyezhető, ha elkészítik az érintett terület célszerűen kicsinyített mását, s az ezzel végzett szakszerű, úgynevezett „kismintavizsgálatok” (vagy a számítógépes terepmodellek felhasználásával végzett hasonló vizsgálatok) kimutatják azt, hogy a tervezett létesítmény az árvizek levonulását érdemben (vagyis néhány centiméteres vízszintemelkedésnél nagyobb mértékben) nem befolyásolja.
A nyílt ártéren levő jelenlegi létesítmények telepítésének jogossága (így annak eldöntése, hogy azok az árvizek levonulását érdemben befolyásolják-e) ugyancsak szakember által végzett kisminta-, vagy hasonló jellegű számítógépes vizsgálatokkal dönthető el. Ebből következik, hogy a nyílt ártéren levő mindazon létesítményekkel, épületekkel kapcsolatban, melyeknél az építési engedély megadása előtt az említett vizsgálatokat nem végezték el, ezeket haladéktalanul pótolni kell! Fennmaradásukkal kapcsolatban pedig csak e vizsgálatok eredménye alapján szabad döntést hozni!
A szerző okleveles mérnök, címzetes egyetemi tanár
