Amikor Gyurcsány Ferencnek támadt hasonló ötlete, a Fidesz rohantWashingtonba feljelenteni. Az amerikai külpolitikai elit egy emberként horkant fel: „Nem a magyarok dolga, hogy világpolitikát csináljanak!” Egyetlen tekintélyes szakértő akadt, aki óvatosan közbeszúrta, hogy Magyarországnak vannak bizonyos gazdasági érdekei, de ez a hang elhalt a „történelmi okokból Moszkvához dörgölőző szocialistákat” emlegető fideszes politikusok és az általuk mozgósított amerikai „héják” mellett.

2007-ben egy konferencián Orbán összeszólalkozott az orosz nagykövettel, mondván az energiapolitikában Oroszországban nem a piaci, hanem állami, politikai alapú logika működik, nem a verseny elfogadása, hanem a monopóliumra való törekvés a jellemző. (Hallott valaki ezen a téren változásról?) A Magyarországot jól ismerő diplomatát vissza is hívták, utódja emberemlékezet óta az első a posztján, aki nem beszéli a nyelvünket. A Magyar Hírlap címlapján így összegezte a vele, a választások előtt közölt interjút: „Az oroszok a Fidesznek szorítanak”. Hát, ha azt mondta az új nagykövet, akkor biztos.

Orbánnak persze igaza van, Európának valóbanmeg kell találnia az oroszokkal való együttműködés „sajátos rendszerét”. Ez tényleg közös érdek, csak a magyar kormányfőnek nem kellene a gondolatot összekapcsolnia a Nemzetközi Valutaalappal való szakításával. Mert ez így úgy fest, mintha az oroszokat a Nyugattal való kapcsolatok valamiféle pótlására, netán kiegyensúlyozására fedezné fel. (A közös keresztény gyökerek emlegetése szintén melléfogás: a moszkvai pátriárka és a római pápa találkozóját nem sokkal könnyebb megszervezni, mint az Úristenét Belzebubbal.)

Szombaton kétoldalas összeállítást közöltünk négy, a világban nyitott szemmel járó értelmiségi, Gombár Csaba, Sz. Bíró Zoltán, Lengyel László és Szilágyi Ákos legfrissebb oroszországi élményeiről. Az írások vezérfonala: Moszkva a Putyin-rendszer kifulladása után újra nyitni akar, és reformokat fontolgat. Vagyis a Fidesz-kormány már megint aszinkronban van a történelemmel, akkor próbál Keletre tapogatózni, amikor a Kreml közvetlenül Berlinnel, Párizzsal, Washingtonnal veszi fel a fonalat.

Amikor a Gyurcsánnyal asszózó Orbán érdeke úgy kívánta, hevesen oroszellenes volt. Most, hogy a nyugati piacok korlátot jelentenek voluntarizmusának, hirtelen Moszkvától (sőt Pekingtől) várja a megváltást. Mindeközben Martonyi János időnként leszögezi, hogy az eddigi érdekalapú helyett értékalapú külpolitikát kell folytatni. Mikor kezdik? Vagy már az értékek is keletiek?