„Az augusztus 6-án hivatalba lépő új államfő, Schmitt Pál valószínűleg aláírja a törvényt – Sólyom László alighanem visszadobta volna” – írják a július 22-i számukban a végszavazásra kerülő médiatörvényről (Úton a dominó).

A kitétel arra vonatkozik, hogy a 15 napos határidő miatt a házelnök megteheti, hogy az elfogadásra kerülő törvények bármelyikét, köztük az ellenzék által teljes joggal hevesen támadott médiatörvényt, amelyről még a törvényjavaslat általános vitája során sem kötötték a képviselők orrára, hogy pontosan mit is tartalmaz („Majd a gombnyomáskor kiderül” – vihogta az érdeklődők képébe Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője), csak akkor küldje fel az államelnöknek kihirdetésre, amikor azt már ő maga kapja meg új köztársasági elnökként. A 15 nap precíz betartásával elérhető, hogy az államfőváltás napján épp útközben, „a postán” legyen az új törvény.

Remélem, hogy Schmitt Pál ezt mégsem teszi meg, mert ha megtenné, erkölcsi senkiként debütálna az államelnöki poszton. Nemcsak erkölcsileg elfogadhatatlan, de az alkotmány szellemével is szöges ellentétben áll, hogy valaki államelnökként döntsön egy olyan törvény kihirdetéséről vagy ki nem hirdetéséről, amelynek a meghozatalában kormánypárti parlamenti képviselőként, házelnökként ő maga részt vett. Ez tipikusan olyan szituáció, amelyet az alkotmány explicite tiltana, ha az alkotmányozáskor bárkinek eszébe jutott volna, hogy ilyen képtelen helyzet előállhat. Fokozottan súlyos lenne a helyzet, ha olyan törvényről volna szó, amelyet nemcsak az ellenzék, de a nemzetközi közvélemény is erőteljesen kritizál.

Nagyon remélem, hogy Schmitt Pálban az úriemberi becsület, a kultúremberi erkölcsi érzék felülemelkedik a nemzetvezető iránti alázaton, és a július 22-én megszavazott törvények mindegyikét három napon belül felterjeszti kihirdetésre a jelenlegi államelnöknek.

Válas György Budapest