Gyurcsány és Orbán
A szerző beleesik abba a gyakori hibába, hogy ugyanolyan politikusnak láttatja Gyurcsány Ferencet és Orbán Viktort. Az ugyanis teljes képtelenség, hogy Gyurcsány figyelmen kívül hagyta volna a realitásokat. Az őszödi beszéd éppen az azzal való szembenézés, hogy mindaz, ami az elmúlt – minimum – hat évben történt, nem folytatható tovább. Ha igaz, hogy ők ketten „éveken át elhitették a választókkal”, akkor Orbán ezt a játékot minimum tíz éve játssza, ebből egészen vállalhatatlan módon nyolc éve. Gyurcsány ebből legfeljebb másfél évet vállalhat. Amúgy a történethez hozzátartozik, hogy Gyurcsánnyal az MSZP húszpontos hátrányból nyert választást, egy olyan kampány után, amelyben az állítólagosan vele egyívású Orbán Viktor 14. havi nyugdíjat, ingyenes autópálya-használatot, jogosítványt, plusz családi pótlékot ígért, és azt hazudta, hogy „rosszabbul élünk, mint négy éve”. Orbán a háromszorosát ígérte annak, amit az MSZP.
Tudomásul kéne venni végre, hogy Magyarország már 2006-tól új pályára állt, felelős pénzügypolitikát valósított meg. Ennek során Merkel, Sarkozy, Trichet, Cameron, Strauss-Kahn stb. elismerésétől övezve Magyarország sikeres konvergenciaprogramot hajtott végre. 2008 végére a hatalmas – amúgy a Fidesz parlamenti szavazataival is alátámasztott – hiány 3,8 százalékra csökkent, pluszba váltott a külkereskedelmi mérleg, a válság kirobbanásáig erős volt a forint, s példátlan mértékű fejlesztések indultak el.
Másról sem szólt a 2006 utáni ciklus, mint hogy nem lehet többet költeni annál, mint amennyit megtermelünk. Gyurcsány csökkentette a hiányt, Orbán növelni akarta volna, csak orrára koppintott az EU és az IMF. Orbán ma mást sem tesz, mint hogy az önkormányzati választás utánig megpróbál megélni mindabból, amit két elődje megteremtett.
Miért van az, hogy nem hajtja be a nyilvánosság Orbán Viktoron a hazugságait, azt, hogy visszaállítják a 13. havi nyugdíjat, a családi pótlékot, hogy lesz azonnali adó- és járulékcsökkentés? Örülnünk kéne, hogy Merkelnél mást mond, mint itthon? A pénzügyi tárgyalások megrekedése, a forint olcsóbbodása, a világsajtó reakciói azt bizonyítják: Orbán még most is menekül a realitások elől.
A két politikus csak annyiban hasonlít egymáshoz, hogy mindketten lehettek hazájuk miniszterelnökei. Demokráciafelfogásuk, világnézetük, az alkotmány iránti alázatuk sem vethető össze. Gyurcsány demokrata, Orbán nem az. Ez a realitás.
Gréczy Zsolt, 2007–2010 között miniszterelnöki főtanácsadó
Tisztelt Gréczy Úr!
Nehezen tudom eldönteni, hogy szándékos vagy véletlen félreértés azt a fél mondatot, miszerint „Gyurcsány és Orbán uraknak egy közös tulajdonsága biztosan van”, úgy értelmezni, hogy ugyanolyan politikusnak látom, vagy láttatom az Ön korábbi főnökét, Gyurcsány Ferencet, mint Orbán Viktort. De megnyugtatom, nem erről van szó! Azt hiszem, nem értette meg mondanivalómat a hazai politikai elit általam áhított szemléletváltozásának fontosságáról, melyet minden politikai erő esetében fontosnak gondolok, még akkor is, ha nem látom azonosnak ezeket.
Ön szerint: „Másról sem szólt a 2006 utáni ciklus, mint hogy nem lehet többet költeni annál, mint amennyit megtermelünk.” Ha ez igaz lenne, ma nem lenne dolgunk a Nemzetközi Valutaalappal!
Varga G. Gábor
