Először a lelkét és a szellemét veszítette el az MSZP, s bankárjai is ebbe buktak bele. A hitelválságnál jóval megrendítőbb a hitelességi válság. De ennek a méreteivel mintha képtelenek lennének számot vetni a szocialisták. Még mindig abban az illúzióban élnek, mintha ők lennének az „ellenzék vezető ereje”, ezt a szerepet igyekeznek alakítani a politikai porondon, pedig már régen nincs szövegük. És ezzel a szövegtelenséggel futnak neki az önkormányzati választásoknak.

És noha pillanatnyilag az erő a Fidesznél van, az ellenzéki szellem és a lélek az LMP-t lengi körül. Az LMP szelleme az ökopolitika, a lelke a jövő. A jövő, amelynek muszáj másnak lennie. Az ökopolitika szelleme az egyetlen valamirevaló új idea a XXI. században, miközben a régi ideák halomra dőltek. Abban a színdarabban, amely még csak az első felvonás első jeleneténél tart, és amelyben a szocialistáknak most nem osztottak szöveget. A főszerepet az LMP-nek írták.

Szerepeket persze lehet eljátszani és „eljátszani”. A szocialisták eljátszották a magukét egy időre, az LMP viszont reményteljes, új színész, de szoknia kell a politika színpadát. Mindenesetre, noha volt egy-két suta mozdulatuk, nagyobb bakit eddig nem követtek el, és ami a legfontosabb: nem engedik, hogy mások átírják a szerepüket, hiszen remekül megválasztották a darab szerzőjét, mint a Curtain színház igazgatója a Szerelmes Shakespeareben: a szöveg annyira jó, hogy még a korlátlan királynői hatalmat is meghátrálásra tudja késztetni. Azt a korlátlannak szánt, monarchikus hatalmat pedig, amit most a Fidesz igyekszik kiépíteni, egyedül az LMP lehet képes meghátrálásra késztetni. Először is a lelkekben. Mert minden lényeges dolog ott dől el, a többi már csak következmény.

Így aztán ha a szocialisták célja valóban ennek a vészes gyorsasággal kiépülő, monarchikus jellegű hatalomnak a visszaszorítása, akkor további ágálás és ripacskodás helyett le kell vonulniuk a színpadról, és át kell engedniük a teret az LMP-nek. Bármilyen fájdalmas, bármilyen lehangoló, most ez a legbölcsebb, amit tehetnek. Már régen nem ők írják a darabot, és most kaptak négy évet, hogy csöndben új szerzőt találjanak maguknak. Ami persze nem lesz könnyű, hiszen a szociáldemokrata szellem világszerte keresi szerzőjét, de egyelőre nem leli.

Vagyis ha valóban a fideszes túlhatalom megakadályozása a cél Budapesten, akkor a szocialistáknak nem szabad jelöltet állítaniuk a főpolgármesteri posztra, és föl kell hívniuk potenciális szavazóikat, hogy válasszák az LMP jelöltjét. Ez az egyetlen olyan mód az LMP szellemének támogatására, amely nem rontja meg ezt a szellemet. Erre egy közös jelölt, legyen mégoly tehetséges, mégoly zseniális is, egyszerűen szerepbeli okokból nem lehet alkalmas. Júliát nem játszhatja el egyszerre férfi és nő, az egy másik darab.

A szerző esszéista