Le lehet futni, jó esetben, egy fél maratoni távot. Ki-ki saját tempójában elolvashat 15–50 oldalnyi szöveget. Hogy írni mennyit lehet ennyi idő alatt, az a szorgalmon és a tehetségen múlik.

Nos, ennyi időt, 64 percet loptak el tőlem – nyilvános helyen. Nem autópályán cammogva, nem unalmas filmen vagy tévéműsoron bosszankodva, nem APEH-irodában ücsörögve.

Hanem hol is? Az ország – állítólag? –első könyvtárában. Igen, a Széchényiben. Ennyi idő alatt került elő a raktárból egy 88 oldalas füzetke. Ennyi a kiszolgálási átlag – közölte angyali hidegvérrel az olvasószolgálatos, két másik dologtalan ifjú hölgy karéjában.

Azt hittem rosszul hallok. De nem. Itt tartunk.

Murphy új plusztörvénye: ami elromolhat, az nagyon el is romlik. Mint ott fenn a Várban, kongó termekben, unottan üldögélő, vagy trécselő alkalmazottak, ki tudja, mit művelő, láthatatlan raktárosok közelében.

Ezért aztán kár volt főigazgatót cserélni. De nekünk így is jó.

Kelecsényi László Budapest