A kétharmados többséggel igen könynyű lehetett volna ezt az ígéretet végrehajtani, akár július 1-jétől, ha komolyan vették a választási szlogeneket. Sajnos, nem így történt, és ennek talán nemcsak Orbán Viktor a felelőse, hanem főként az EU és az IMF.

E titokzatos harmincadik pont ugyanis valóban sokat jelenthetne: a hazai kiskereskedelmi forgalomban mintegy százmilliárd forintot, amennyiben eltörölnék a cafeteriát sújtó adók összességét. Sőt, milliónál is több munkavállaló kaphatta volna vissza a részben, vagy egészen elvett étkezési utalványát – többségük a Fidesz–KDNP-re szavazott…

A kiesett adó pótlására pillanatnyilag nem látszott más lehetőség, csak a költségvetési hiány emelése, ami ellenkezett a fent nevezett intézményekkel előzetesen megkötött szerződésekkel, illetve vállalásokkal. Így aztán miniszterelnökünk –hazatérve brüsszeli útjáról – bejelentette, hogy kormánya igyekszik betartani a tervezett hiányt, és a harmincadik pont elvérzett, jobban mondva megfulladt a rövidre fogott pórázon.

Nagyon rossz érzés lehet megszabott korlátok és kerítések között mozogni, de ha ehhez még a póráz is rövid, az már szinte kínos. A tárgyaló urak is megfontolhatták volna, kivel szórakoznak, de ők a görög válság miatt túlzottan merevek és szemellenzősek bárkivel szemben.

Mi lehet ilyenkor a megoldás? Próbálkozni kellene kis kölcsönért, tágabb mozgásért, ez nem is annyira snassz dolog, mint sokan vélik. Más, nálunk gazdagabb országok is pórázon, avagy lélegeztetőgépen élnek, az EU a globális tőke és a pénzügyi alapok fogságában, az USA gazdaságának életben tartóját most úgy hívják, hogy Kína.

Nagy kár, hogy régi/új miniszterelnökünk elfelejtette azt a kétezer éves – igaz, nem dakota – jelszót: „Panem et circenses”, azaz: kenyeret és cirkuszt, mármint a népnek, hogy ne lázadozzon. A cirkusz már megvan, előzetesben ülnek az eddig korrupcióval megvádolt emberek, és az igazi elszámoltatás, az elmúlt nyolc év vezetőinek felelősségre vonása még csak most kezdődik. Lesz bőven előadás a cirkuszban, a fellebbezésekkel együtt talán évekig, már csak a vastagabb kenyér és a rá kenhető anyag hibádzik. Amit szerintem ki lehetett volna gazdálkodni a bankokat és a pénzügyi szervezeteket, biztosítókat megsarcoló 200 milliárd forintból, bár lehet, hogy ezen összeg másra kell a kormánynak…

Nem irigylem az EU vezetőit. Merev hozzáállásuk kiverte a biztosítékot, meg is lettek büntetve néhány napon belül, hiszen a bankok és a biztosítók nagyrészt EU-országok tulajdonában vannak. Úgy tűnik, elfelejtették már azt a magyar virtust, ami ezer éve is rettegésben tartotta egész Európát…

Ha e sok bajvívás közepette sikerülne a gazdasági gondok mellett lélegzethez jutni, talán elő lehetne venni a cafeteriaadókat, és egy tollvonással eltörölni. Ha nem is az idén, de talán január 1-jétől. A még munkában álló dolgozók, és családtagjaik örömére…

Ötvös J. Attila újságíró, Várfölde