Még a múlt érában egy észak-magyarországi gépgyárban sok cigány munkás dolgozott. Hét végén lerészegedtek, hétfőn nem mentek munkába. Ezt a vezetőség megelégelte: a cigányoknak vajdát kellett választani. A vajda véget vetett a hiányzásoknak, mert el tudta fogadtatni magát.

A cigányoknál mindig volt tekintélye a vajdának. Tulajdonképpen mindegy is, hogy a kisebbségi önkormányzat vezetőjének vagy vajdának hívják, a lényeg: legyen tekintélye, a cigányságért elkötelezett legyen, de ne csak a jogokat, a kötelezettségeket is ismerje. Ne harácsoljon a családjának, a bűnözőket adja az igazságszolgáltatás kezeibe. Legyen tudatában, a romákat csak tanulással lehet a jelenlegi helyzetükből kiemelni.

Most jó alkalom lenne annak a 200 diplomás cigány fiatalnak, akiket előzőleg állami hivatalok ígéretével megvezettek, hogy a lakhelyükre visszatérve nem a sebeiket nyalogatnák, hanem élére állnának a cigányság fejlődésének. Nagy szükség van rájuk!

Ami pedig a cigányellenességet illeti, az főleg az egyoldalú megítélésből, butaságból és a lakosság felhergeléséből ered. Úgy fogalmaznak: „a cigányok lopnak”, nem pedig úgy, hogy a cigányok között is vannak tolvajok. Tudomásul sem veszik a kiváló művészeiket, a becsületes vállalkozókat, a jó szakmunkásokat, kereskedőket, a nyomorúságukban is tisztes lakásokat és az összetartó vallási közösségeket.

Mindazok, akikmendemondák alapján elítélik őket, vegyék a fáradságot, és közösségükben ismerjék meg életüket, mert akik eddig megtették, véleményük pozitív irányban megváltozott. Nem érdemli meg ez a történelme során olyan sokat szenvedett magyar kisebbség, hogy kirekesszük őket.

Még hosszú út áll előttük, hogy céljaikat elérjék, de az amerikai négereknek is évtizedekre volt szükségük az emancipáció eléréséhez. Ha a magyarok is európaiak lesznek, van remény a szemléletváltozásra.

Nyíri Ferenc Budapest