„Az LMP vezetőinek lelki szemei előtt állandóan ott lebeg elrettentő példaként a Demokratikus Charta emléke, a »halálos ölelés«, amelybe az SZDSZ »beleszaladt«” – írja Tamás Ervin (Bura, június 26.). Biztosan így van, de ne felejtsük el, hogy az SZDSZ ennek a „halálos ölelésnek” a következtében csaknem 12 évig volt kormányon, s olykor százalékos támogatottságánál jóval nagyobb mértékben befolyásolta a kormányzati politikát (pl. egészségügy, oktatás). A 2006-os választásoknál pedig a szocialista szavazók „átszavaztak”, hogy koalícióképes kormányzati erő jöhessen létre. A „halálos ölelés” tehát igencsak „revitalizáló ölelés” volt, lehet, hogy inkább késleltette az SZDSZ bukását. Húsz évet ellenzékben pedig igencsak kevés párt képes átvészelni felmorzsolódás nélkül. Mégoly tiszta elvi alapokkal sem.

Bonifert Mária Budapest

Így van, s a baloldali-liberális értelmiség a koalíció pártján volt – azért az idézőjel. És az LMP ezt a variációt, de még a látszatát is nagyon-nagyon el akarja kerülni.

Tamás Ervin