A szavait tettek hitelesítették. Nem törődve intézkedésének népszerűtlenségével, bezáratta a város cigányiskoláját és mintaértékű deszegregációs programot hajtatott végre.

Vélhetően ugyanazzal a vasszigorral vezényelte végig az iskolabezárásokkal és pedagóguselbocsátásokkal tarkított helyi reformot, ahogy most a segélyezetteket neveli rendre. Sajnos Hódmezővásárhelyen is hódít az az atyáskodó szemlélet, miszerint a rászorulókat meg kell óvni a készpénzzel járó maceráktól, mert ők B kategóriás emberek, akik nem tudják helyesen felmérni a szükségleteiket, ezért jobb, ha utat mutatnak nekik, és (legalább részben) természetben kapják a segélyt. Ha engedetlenséget követnek el, például az étkezési jegyet nem veszik át, akkor kalodába velük, hadd lássa őket a nép. Mivel persze nagyon modernek vagyunk, ezt a kalodát nem a piac téren, hanem a város honlapján helyezik el.

A hivatalos indoklás szerint azért kell nyilvánosan megszégyeníteni ezeket az embereket, valószínűleg megsértve az adatvédelmi törvényt, mert azzal, hogy az étkezési jegyet nem vették át, illetve a felkínált munkát nem fogadták el, „több ténylegesen rászoruló polgárt kiszorítottak a támogatási rendszerből”. A polgármester ehhez hozzátette: azoknak az adófizető polgároknak, akik tisztességesen dolgoznak és adóznak, joguk van tudni, hogy kik azok, akik az általuk befizetett összegekkel és a szociális segélyezés rendszerével visszaélnek. Magyarul, az embereknek joguk van tudni, hogyan használják fel a közpénzeket. Ez jó hír, mert ezek szerint még nem évült el a Fidesz választási programjában megfogalmazott ígéret, úgy is mint: „azonnal véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy (…) a kormány közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalát akadályozza saját hatalmi ambícióitól vezérelve”.

Ezt azért fontos megállapítani, mert Lázár János fenti kijelentésének elhangzásáig már-már azt lehetett hinni, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó fogadalmán éppen úgy lép át a kormány, mint például az azonnali és radikális adócsökkentésén.

De nem, és ez megnyugtató. A kormányülésekről ugyan nem készül majd hangfelvétel, a Költségvetési Tanács tiltakozása ellenére csökkentették az államháztartás átláthatóságát, sőt, egy törvényjavaslat szerint a közpénzzel gazdálkodó, többségében állami és önkormányzati tulajdonú vállalatok könnyebben tagadhatnák meg az adatszolgáltatást üzleti titokra hivatkozva, de mit számít ez, ha mindenki megtudhatja, mit csinál Téglási Béláné a kajajegyével.

Kit érdekelnek a titokban elkölthető milliárdok, ha lehet csámcsogni a filléreken? Hogy milyen szerződéseket köt majd a MÁV, a BKV és a többi élcsapat, azt az adófizető polgároknak esetleg nem lesz joguk megtudni, mert még megzavarná a forradalmi pártba vetett hitüket, de ilyesmire nincs is szükség. Ott a segélyezett, ő pazarolja a közvagyont, ő a nép ellensége.