Nyílt levél Dr. Orbán Viktor miniszterelnökhöz

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön részt vett az LMP-frakció ülésén, amelyről többek között a Nol.hu is tudósított. Az ott elhangzottak között volt egy mondat, amely különösen megragadta a figyelmemet. Ha jól idézte Önt az újság, akkor ez így hangzott:

„Továbbra sem nyugszom bele abba, hogy akárcsak egy olyan állami alkalmazott is legyen Magyarországon, aki azt gondolja, hogy lehet folytatni azt, mint ami az elmúlt nyolc évben Magyarországon történt. Ezt a változást minden állami alkalmazottnak látnia kell: nincs lopás, nincs hatalmaskodás, nincs többé olyan, hogy az állampolgárt nem segítségre szoruló ügyfélnek tekintik, hanem alávetettnek”…

Ehhez képest, ugyan ezen a napon 2010. július 7-én, arról tudósított az Index.hu, hogy a hódmezővásárhelyi városi önkormányzat honlapján egyfajta virtuális szégyenfalon mintegy háromszáz fő neve és születési dátuma került megjelenítésre azokról, akik – az önkormányzat megfogalmazásában – kárt okoztak a szociális ellátórendszernek azzal, hogy a részükre megítélt szociális segítséget nem vették igénybe.

Érvelésükben az szerepel, hogy ezzel a magatartással más rászorulóktól vették el a lehetőséget, miközben nekik maguknak erre nem is volt szüksége.

Miniszterelnök Úr!

Nem írtam volna Önnek, ha nem a Lázár János vezette városról lenne szó, aki egyébként az Ön által vezetett kormánypárt frakcióvezetője is. Akkor sem hoztam volna szóba Önnek, ha az LMP-frakció ülésén ez a nagyon fontos kijelentés el nem hangzik Öntől – amit idéztem –, amely valódi paradigmaváltásra tett ígéretet az államigazgatás és az ügyfelek viszonyában, ami egyébként nemcsak az utóbbi nyolc év sara.

Természetesen ebben az esetben is megkerestem volna a jogorvoslatot a törvénytelen eljárásra, hiszen ez az általam csak virtuális szégyenfalnak nevezett dokumentum kimeríti a több személy ellen elkövetett személyiségi jogsértést. Bizonyára további jogsérelem is történt a névsorban szereplők kárára, de ennek megállapítása már a jogászok feladata lesz. Viszont az a tény, hogy ez az eset Hódmezővásárhelyen fordult elő, nem csak jogi, hanem politikai kontextusban is megjelenik, amennyiben pártja frakcióvezetője, önkormányzati vezetői minőségében ezzel a gyakorlattal ellentmond Önnek, az Ön által vezetett kormány szándékainak. Már amennyiben ezek a szándékok ténylegesen léteznek.

Egy demokratikus jogállamban az ilyen esetnek rendszerint személyi konzekvenciái vannak.

Részleteket nem ismerek. Nem ismerem a névsorban szereplők motívumait arra vonatkozólag, hogy miért nem vették át az étkezési jegyet, miért nem mentek el a gyógyszerutalványért, vagy miért nem mentek el az ingyenebédért. Azt sem tudom, hogy akik nem fogadták el a nekik felajánlott munkát, ők miért utasították el azt.

Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy a névsorban szereplők döntő többségben ténylegesen mély szegénységben élnek, a létezés és nem létezés határán tántorognak. Ez az állapot pedig indokol bizonyos viselkedésformákat.

Bizonyára vannak közöttük néhányan, akik megpróbáltak visszaélni a törvény adta lehetőséggel, de ez nem lehet ok arra, hogy mindenkit megbélyegezzen a hivatali önkény, és törvénytelenséget kövessen el velük szemben.

Tudom, hallatlan szimpatikus a társadalomban felgyülemlett feszültséget ezekre az emberekre irányítani. A nekik adott alamizsnára fogni gazdasági problémáinkat.

Az ilyen olcsó népszerűség-hajhászás, pedig különösen kapóra jön a választások közeledtével. Ez, azonban nem lehet egy demokratikus párt módszere, mert ez a módszertan a szélsőségek eszköztárába tartozik. Ez a politika semmiképpen nem a nemzeti megegyezés irányába visz, ellenkezőleg, mélységesen megosztja a társadalmat. Így minden deklaráció üres szöveg marad.

Czöndör Gyula titkár, Szociális Charta