Diurnus (Bodor Pál) újra kiáll a Duna TV igazgatója mellett (http://diurnusblog.nolblog.hu/archives/2010/07/07/Level_ Cselenyi_Laszlorol_es_a_Duna_Televiziorol/): Amikor, hosszú évekkel ezelőtt, nagyban zajlott a csatározás a körül, hogy ki legyen, ki lesz a Duna Televízió elnöke, éppen a Népszabadságban írtam meg, hogy Cselényi Lászlónál jobbat e tisztségre nem ajánlhatok. Akadt, aki nagyon csodálkozott azon, hogy a „jobboldalinak” tartott Cselényit én épp a Népszabadságban ajánlom szenvedélyesen. Ugyanis azt igyekeztem elmagyarázni, hogy az erdélyi rendező és szerkesztő épp annál a televíziónál járta ki tanulóéveit, amely a határon túli, magyarok (is) bőven lakta térségek közül az (anya) nyelvünket beszélőkben legnépesebb területen született, nevelkedett: Erdélyben.

Azt is írhattam volna, hogy abban az odaáti magyar (és német) televíziós szerkesztőségben dolgozott tehát, amelynek magyar műsora heti 20 percről másfél év alatt heti 180 percesre növekedett, majd rövidesen újabb 180 perces délelőtti ismétlő műsorral gazdagodott, mert a sepsiszentgyörgyi gyárak délutáni váltásban dolgozó munkásai, akik tehát sose láthatták-hallhatták a nekik készített műsort, kiverekedték (rövid időre!) a délelőtti ismétlést.

Cselényi tehát abban a szerkesztőségben dolgozott évekig, melynek színházi rendezőit Harag Györgynek, Taub Jánosnak, Bokor Péternek (Canberra – Ausztrália és Edmonton – Kanada), Fischer Istvánnak (NSZK), Dan Grigore Popának (Ausztrália) hívták (és még sorolhatnék tíz ismert nevet), ahol a megszólaltatott interjúalanyokat és dokufilmekben felidézetteket Kós Károlynak, Kemény Jánosnak, Tamási Áronnak, Benedek Eleknek,

Bartalis Jánosnak, Horváth Imrének, Balogh Edgárnak, Gy. Szabó Bélának, Sipos Domokosnak, Tomcsa Sándornak, Szemlér Ferencnek, Kőmíves Nagy Lajosnak, zsögödi Nagy Imrének, Horváth Imrének, Mé liusz Józsefnek, Páskándi Gézának, Szilágyi Domokosnak, Kányádi Sándornak hívták – nem folytatom a nevek rendetlen felsorolását (...) Én tűzbe teszem a kezem újra Cselényiért. Ami nem azt jelenti, hogy mindig mindenben egyetértek vele és a Duna Televízióval. Ha jól emlékszem, épp a Trianon-évforduló okán talán ugyancsak a Népszabadságban fogalmaztam meg fenntartásaimat.

(...) Ha a politikának valóban fontos a „negyedik harmad”, ha a politikának van ízlése és jóérzése, ha hajlandó elismerni azt, amit a Cselényi vezette Duna Televíziónak egy világ ismert el, akkor nem tűri, hogy rágalmakon elvéreztessék.