A rendeletalkotók nem gondoltak a színtan törvényére, arra, hogy fehér alapon legjobban a kék színű szöveg olvasható, ezt követően a fekete, majd a piros színű betűk. Ezért azt is meg kellett volna határozni, hogy milyen alapon milyen színű betűkkel kívánják hirdetni a nagy nemzeti együttműködést.

A rendeletalkotók arra gondoltak, hogy az ilyen jelentőségű gondolatokat csak nagy betűkkel szabad közzétenni. Azonban érdemes lett volna David Ogilvy könyvében (Ogilvy a reklámról) megfogalmazott gondolatát is figyelembe venni, amely szerint nem célszerű nagy betűket használni, mert az olvasók a könyvekben, újságokban kis betűkhöz szoktak hozzá.

A kormányrendelet nem volt tekintettel arra az alapvető reklámozási szokásra sem, hogy az emberek elsősorban a képre koncentrálnak, és ezt követően a szövegre, viszont terjedelmes szöveget már kevésbé olvasnak el. Ahhoz nem kell senkinek sem megerőltetnie a fantáziáját, hogy a nyilatkozatra kinek a fényképet lenne célszerű rátenni. A rendeletben elfelejtették rögzíteni azt is, hogy az olvashatóság miatt világos folyosón lógjon a nyilatkozat. A bökkenő azonban az, hogy a sok mondatból álló nyilatkozat elolvasásához nem elegendő néhány perc, a megtanulásához pedig sok időre van szükség. Ezért nem biztos, hogy a közintézmények fala a megfelelő hely a kifüggesztéshez.

Ennél talán jobb helyet is lehetne találni, ahol az emberek senkitől sem zavartatva több időt töltenek el, és ülőhelyzetben nyugodtan olvassák pl. a napilapok helyett – a nyilatkozatot.

Dr. Takács Imre Hajdúszoboszló