Az új kormány a kötelező kamarai tagság visszaállítását tervezi az orvosok számára.

A (korábban nem) kötelező kamarai tagságot a rendszerváltás után az 1994. évi XXVIII. törvény vezette be újra. Ezt a törvényt – s vele együtt a kötelező kamarai tagságot – a 2006. évi XCVII. törvény 34. § 1. bekezdés a.) pontja hatályon kívül helyezte.

Ennek a régóta folyó csiki-csuki játszmának valójában igazi tétje nincs. A kérdés ugyanis nem az, hogy kell-e vagy sem a kötelező kamarai tagság. Ami számít: milyen jogosítványokkal ruházza fel a törvényhozó az orvosi kamarát, mint közjogi intézményt. A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 1283/B/1995. határozatában kimondta, hogy a kötelező köztestületi tagság nem alkotmányellenes. Az AB határozatában hivatkozott az Európai Emberi Jogi Bíróság véleményére. Eszerint „Az orvoskamara közjogi intézmény, amelyet a törvényhozó létesített és az államszervezetbe kapcsolt be; az orvosi hivatásgyakorlás tekintetében a kamara a közellenőrzést gyakorolja és jelentős jogosítványai vannak.” (kiemelés tőlem). Nos, ez a lényeg. A világ legbefolyásosabb orvosi kamarája az Egyesült Államoké (AMA), amiben nem kötelező a tagság az orvosok számára. Ettől függetlenül azért a legbefolyásosabb, mert „jelentős jogosítványai” vannak.

Ezzel szemben a Magyar Orvosi Kamara (MOK) befolyása az egészségüggyel kapcsolatos törvényekre és szakpolitikai döntésekre gyakorlatilag a nullával volt egyenlő 1994 és 2007 között is, amikor kötelező volt a magyar orvosok számára a kamarai tagság. A MOK permanens súlytalanságának legfőbb oka, hogy Magyarországon a mindenkori törvényhozó saját, jól felfogott politikai érdeke szerint nem biztosítja a kamarai törvényben a MOK számára azokat a „jelentős jogosítványokat”, amik nélkül – az orvosetikai ügyek kivételével – a MOK-nak nincs érdemi beleszólási lehetősége az egészségügyet, az orvosokat érintő kérdésekbe. A MOK vezetői a kötelező és a nem kötelező tagság idején is mondták a magukét, a törvényhozók, a politikusok pedig rá sem hederítettek a véleményükre.

A kötelező kamarai tagság visszaállítása lényegében csak gesztus lesz az új kormány részről.

Ha a kormánypolitikusok komolyan gondolják, hogy új alapokra helyezik a (szak)politika és az orvostársadalom viszonyát, akkor ahhoz olyan, új kamarai törvényre van szükség, ami a MOK -ot a gittegylet méltatlan szerepéből kiemelve az egészségpolitika alakításában a (szak) politikusok valódi partnerévé teszi. A MOK-nak valós súlyt biztosító jogosítványok megadása segíthet abban is, hogy a kamara ne pártpolitikai vonalak mentén működjön (ne egyik vagy másik párttól várja sorsa jobbra fordulását), hanem az egészségpolitikában és az orvosokat érintő kérdésekben pártsemleges álláspontot képviseljen. A MOK-nak, mint közjogi intézménynek ugyanis pártsemlegesen kell(ene) működnie – függetlenül attól, hogy tagjainak, mint magánembereknek mi a politikai meggyőződése.

Dr. Szerémy Zsolt orvos