Élénk vitát, sőt tiltakozást váltott ki, hogy az Orbán-kormány javaslatára a parlamenti többség megváltoztatta az előző parlament által elfogadott rendelkezést a holokauszt tagadásának büntethetőségéről, és egyenlőségi jelet tesz a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek által elkövetett népirtások közé.

A holokauszt tagadásának az elmúlt években jelentős irodalma jött létre.

Olyan teoretikusai hirdetik ezt az „ideológiát”, mint a brit David Irving, akit ezért Ausztriában több év börtönbüntetésre ítéltek. Ezzel szemben a szovjet rendszer érdekszférájában elkövetett népirtások tényét senki sem tagadja, sőt az elmúlt 20 évben ezen bűnök feltárása folyik minden téren.

Ezek után önként adódik a kérdés: miért kell törvényt alkotni egy nem létező fenyegetettség ellen? Ilyen alapon a világon megtörtént többi népirtás (örmény, ruandai, boszniai, szudáni, vörös khmer) tagadásának büntethetőségét is törvénybe lehetne foglalni, ami nyilvánvalóan képtelenség és szükségtelen is, mert a világon mindenütt büntetik.

A kérdésre a válasz: a holokauszt egyediségének relativizálása. Az egyediséget az adja, hogy a történelem során soha nem fordult elő egy nép teljes, iparszerű kiirtására való törekvés, mint az Európában a második világháború alatt megtörtént. Remélem a törvényhozók a szavazáskor nem voltak tudatában annak, hogy mit eredményez a gomb lenyomása.

Sólyom Gábor Budapest