A pénzintézetek már kiheverték a kormány szándékának bejelentésekor szerzett sokkot, és ellentámadásba kezdtek. Ehhez külső segítséget is szereztek: sikerült felhívniuk az Európai Központi Bank figyelmét a bankadó magyar változatára.

Üzentek is Frankfurtból, hogy túlzott méretű a tervezett elvonás más országokhoz mérten. Merthogy nemcsak mi kacérkodunk e különadóval Európában, például a britek is, ám ott a nemzeti össztermékhez mérten jóval kisebb terhet raknának a hitelintézetekre. Az EKB mellé pedig hamarosan felsorakozhat a Nemzetközi Valutaalap, hírek szerint a magyar mentőcsomag nagyobbik részét finanszírozó szervezetnél is kilincselni akarnak az itteni bankok vezetői a jövő héten.

Pedig kezdetben úgy tűnt, viszonylag könnyen kompromiszszumra jutnak majd a felek. A bankok tudomásul vették, hogy a különleges helyzetre való tekintettel a kormány az ő pénzükkel akarja kitömni az állam zsebét. Arra persze számítani lehetett, hogy nem az első szóra adják oda a kért összeget.

Orbánék igyekeztek megágyazni a megállapodásnak, és előhozakodtak a bajba jutott devizahitelek állami átvállalásának ötletével. Azzal csak jól járnak a bankok, ha a rossz hitelek átkerülnek a nemzeti eszközkezelőhöz: a kinnlevőség esetleges bedőlése már nem a bank könyveit rontja, az utána képzett céltartalék felszabadul, ami forráshoz juttatja a hitelintézeteket.

Ez az ötlet sem volt elegendő azonban ahhoz, hogy a bankárok aláírják a bankadóról szóló megállapodást. S nemcsak saját meggyőződésük miatt: feltűnően aktívak a külföldi anyabankok a bankadó elhárítása ügyében, a központban nem adják meg a szükséges felhatalmazást itteni érdekeltségeik vezetőinek.

A bankadó magyar fajtája a GDP 0,7 százalékát teszi ki. Máshol 0,1–0,3 százalékról folyik a vita. A tárgyalások azért akadtak el, mert Orbánék nem engednek a 200 milliárd forint bevételből, amit a banksarctól várnak. A bankok, biztosítók, egyéb pénzügyi vállalkozások ezt sokallják, és azzal fenyegetőznek, hogy kényszerűségből egyrészt tovább terhelik az ügyfelekre, másrészt visszafogják a hitelezést, lassítva a gazdaság feltápászkodását. A legvégső esetben készek akár ki is vonulni az országból.

Komolyan vehető fenyegetések ezek? Részben. Kivonulni csak a kis cégek fognak, a közepesek és nagyok túl sokat invesztáltak már ebbe a piacba, hogy csak úgy sarkon forduljanak. Mert bankadó ide vagy oda, a magyar ügyfeleken szépen lehet keresni. Az viszont biztos, hogy az extra adó meg fog jelenni a hitelekben.

A tulajdonosi elvárások miatt ekkora összeget nem nyelhetnek le a pénzintézetek, és az sem riasztja majd el őket, hogy a kormány lényegében tiltani akarja a bankadó áthárítását. Hiába, hogy a PSZÁF majd ellenőrzi a bankokat, azok elég kreatívak, könnyen bebizonyítják, hogy milyen más okai voltak költségeik emelkedésének.

Bankadó tehát lesz, talán valamivel kisebb elvonással, mint a kormány tervezi. Valakinek fi zetni kell. Most a bankokon a sor, utánuk jön a lakosság.