Változtatni kell: az NKA kezdeményezzen, alkosson hosszú távú tervet, finanszírozzon kevés, de fontos és látványos programot. A magyar közéletben jártas hallgatóság ezt hallva legott találgatni kezdett: az elnök vajon már meg is kapta a selyemzsinórt?

Tény, hogy amióta csak létezik NKA, az egymást váltó kormányok mindig igyekeztek a saját képükre formálni. Hogy mekkora hatalom a közpénzből, önkormányzati elven kultúrára költhető milliárdok elosztójának lenni, az már akkor kiderült, amikor a Magyar Bálint-érában formálódni kezdett a rendszer. Hamar világossá vált, hogy a kulturálisnak minősülő tevékenységek után beszedett járulék visszaforgatása nélkül összeomlana a folyóirat-kiadás, megrendülne a minőségi könyvkiadás, a színházak, a múzeumok és a film világa.

Ebből következett, hogy a Fidesz igyekezett minél inkább kormányzati befolyás alá vonni az alapot, amire 2002-ben, Görgey Gábor idején a „visszademokratizálás” lett a válasz. Valódi reformra, az alap céljainak és működésének újragondolására azonban már nem futotta a lendületből; a végén még az is eredménynek volt elkönyvelhető, hogy a járulék megszüntetése ellenére – lottópénzből – megmaradt a kassza. Tavaly már csak egy évre hosszabbították meg az elnök mandátumát is, jelezve a készülődő új hatalomnak, hogy tudható: új műsorhoz új férfi kell.

Az új férfi eljövetelének immár semmi akadálya, hiszen Harsányi László kedden lemondott a posztjáról. A kérdés már csak az, hogy bárki lép is a helyére, mi lesz az új műsor. Az utóbbi hetekben az alap sorsáért aggódók ugyanis hiába igyekeztek megfejteni az új kulturális államtitkár nyilatkozatait. Mit jelent, hogy az NKA megmarad, de változik, és mire utal, hogy meg kellene fontolni a giccsadó újbóli bevezetését?

De most már ennél is fontosabb: milyen megfontolás áll amögött, hogy a lottópénzből várható ez évi nyolc-kilencmilliárd forintból a kormány máris zárolt kétmilliárdot? Az kevéssé valószínű, hogy ne tudnák, ez a más összefüggésben talán pimf összeg nélkülözhetetlen a kultúra szereplői számára – valószínűbbnek tűnik tehát, hogy eldöntötték, teljesen újragombolják a kabátot. Ahogy a Márai-program „felfüggesztése” is alkalmat ad a szabályok újraírására, úgy a kasszakulcs elrejtése sem jó másra, mint arra, hogy mindent elölről kezdjenek, meghatározzanak új célokat, kiírjanak új pályázatokat, kidolgozzanak új finanszírozási rendet.

Hogy ez utóbbinak a nevezetes „három F” lesz-e az alapelve, azt egyelőre csak találgathatjuk. Azt viszont nem árt már most észben tartani, hogy az NKA kivéreztetésének nemcsak a két utóbbi „F” eshet áldozatul, azaz ami „felejthető” vagy „felejtendő”. Mivel a hírek szerint a megatárcába tagolt kultúra kormányzati forrásai is vészesen apadnak, reálisan fenyeget, hogy veszélybe kerül minden. Pedig volnának itt állítólag „finanszírozandó” dolgok is.