Nem sok mindennel tudom vigasztalni. A hitel átstruktúrálásáról – a futamidő meghosszabbításáról, a havi törlesztőrészlet rögzítéséről – hallani sem akar, mondván: „rövid távon ugyan nyerek, de hosszú távon veszítek, mert tovább nő a visszafizetendő összeg”. A forintra váltás sem jöhet szóba, mert azzal konzerválja az eddig elért veszteséget, onnantól az árfolyam rögzített, csak a forint és a svájci frank kamatai közti különbözet befolyásolja a törlesztőrészlet alakulását.

Hát akkor fizesd ki egyben most, elkerülendő a további buktát – böktem ki a végén, de nem a józan megfontolástól vezérelve, csak mint egy utolsó lehetőséget számba véve. Hisz akinek hónapról hónapra gondot okoz a pár tízezer forint többlet előteremtése, annak ugyan honnan lenne sok milliója?

Gyanítom, nemcsak kettőnk között folyik mind gyakrabban ilyen párbeszéd. Az alpesi deviza korábban soha nem látott magasságokban jár. Valahol a hágón, a Kósa-kőnél elhagytuk a 206-os szintet is, pedig a politikus eszement megnyilvánulása utáni napokban azon az árfolyamon is szörnyülködtünk.

Kósáék persze verhetnék az asztalt, hogy vajon most is miattuk jár-e a fellegekben az árfolyam, magasabban, mint valaha. Ha ezt tennék, a válaszom az lenne: részben, mert hozzátették a magukét, amikor két nyilatkozattal néhány nap alatt 193 forintról 206-ra sikerült feltornászniuk az árfolyamot – ezzel együtt a hitelrészleteket. A svájci frank magasabb értéken talált egyensúlyi pontot, ahonnan az újabb, ezúttal kívülről jövő impulzusok lökték tovább a tegnapi csúcsra.

De most meg ki piszkálja a pénzpiacot, hogy ilyen eszeveszettül erősödik a svájci frank? Mindazok, akik nem látják biztosnak a világgazdaság gyors talpra állását, sőt, egy újabb válságtól tartanak. Ilyenkor a befektetők igyekeznek olyan devizát keresni, amelyik a legkritikusabb időben is viszonylag stabilan állja a csapásokat. Nem sok ilyen van, a svájciak pénze az egyik. Így hát aki félti befektetését, ezt vásárolja, az egyéb devizamegtakarításait pedig felszámolja. Eladja a forintot, lejt – a román pénz is hányja a cigánykereket –, azon országok pénzét, ahol érték már kellemetlen meglepetések.

Kitől remélhetünk gyors segítséget? Az emberek többségének nincs elég félretett pénze. A bankokkal ugyan lehet egyezkedni átütemezésről, más devizákra, leginkább euróra váltásról, ám ennek is vannak költségei. A kormányt pedig egyelőre a jegybank elnöke elleni küzdelem foglalja le. A hitelesek érdekében teendő, nagy garral beharangozott intézkedésekről, mint a bedőlő kölcsönök mögötti ingatlanokat felvásárló alap, legfeljebb néhány minisztériumi főosztályon tudnak valamit. Egybe lehet kapaszkodni: legalább a házat nem árverezik el, amíg a moratórium tart. Azonban sokaknak így is beletörik a bicskája a hitel viszszafizetésébe.