És a megsebzett méltányosság fájdalmát még az sem nagyon enyhíti, hogy végül a jobbik nyert a hibák után. Ezzel nem jár megnyugvás, mert éppen őket, az erősebbeket kedvezményezte az igazságtalanság. Legalábbis a többség véleménye szerint. Megeshet, nem kétharmados, de mégiscsak többség.

Magunk itthon ugyanazt élhetjük át, mint Dél-Afrikában a közönség, amelynek a nagy kivetítőn megmutatták, hogy nem volt az gól, aminek annyira örültek a pályán az argentinok. Mi is látjuk, hogy Orbán csapata - és nem csak az argentin, amit a miniszterelnök nyilvánvaló érzületazonosság miatt annyira kedvel -, el kell ismerni, igen erős, de éppen ezért is nehéz elviselni, ha javukra szóló jogtalan hátratételek sorozatát kell szemlélnünk a nagy kivetítőn.

Csak tegnap: Matolcsy György miniszter magához rendelte az APEH elnökét és azonali hatállyal felmentette. Egy olyan Malév-inkasszó megfékezése miatt, amit később befi zettek, ahol kára az államnak nem keletkezett, csak haszna, amennyiben nem zuhant le a légitársaság, megeshet, hogy egy hibás döntés után. Éppen az APEH lenne az a hatóság, ahol csak az nyugtatná meg a kétharmadnál is sokkal nagyobb civil sokaságot, ha minden akkurátusan, egyben méltányosan történne. A vezetőváltásnál azonban nem ez volt a vezető szempont.

Van még ilyen fontos szervezet: a rendőrség. Onnan is mennie kell az első embernek - és az ő takarásában még sokaknak -, s ezt megelőzően ott is megkezdődött a szisztematikus sárpermetezés. Így aztán úgy néz ki, mintha jó oka és nem csak hatalmi haszna volna a távoztatásnak. Miért vagyunk annyira megrendülve, ha a futballban sérül az igazság? Azért, mert ha ott is, hát hol nem. A közéletben ugyanilyen érzékeny pálya az APEH-é és a rendőrségé. Ha ott ez történhet, máshol, másokkal bármi.

Az is kérdés itt és most, hogy mi jelenik meg mindebből a nagy kivetítőn. Félő, hogy egyre kevesebb. Az ötös médiacsomag egy jelentős részét - amely izmos nemzetközi felzúdulást váltott ki - hajlandó a parlamenti többség tovább tárgyalni, csakhogy ezek a nagy nézettségre számító, de kevésbé meghatározó ügyek, mint például a válaszadás joga. Ami hatalmi szempontból fontos, a kuratóriumi rendszer politikai kézbe vétele. Arról nincs vita. Csak technikai okokból nem szavaztak tegnap. Ahogy immár arról sem vitáznak, hogy a Fidesz a saját emberére bízta az Állami Számvevőszék vezetését.

Ráadásként nem hagyják tovább Brüsszelben az Európai Bíróság - a Fidesz felől nézve - az átkosban delegált magyar tagját, Czúcz Ottót. Rajtunk kívül a tizenötből összesen csak négy ország tett így. Őt annak idején az MSZP delegálta alkotmánybírónak. Ilyesmi egy jó ideig nem fordulhat elő. Újraírják az alkotmánybírák jelölésének szabályait, egyakaratos döntéssé teszik. Akire a Fidesz mondja, az lehet a bíró.

Ettől még ítélkezhet pártatlanul, bizonnyal fog is, de erkölcsi hátránnyal indul. Pedig a fél világ arról beszél, hogy garantáltan tiszta bíráskodás nélkül elvész a játék értelme. Győztes van, de örömtelen a diadala. Az a megoldás azonban még senkinek eszébe nem jutott, hogy az esélyesebb, az erősebb csapat vigye a bírót, és segítségképpen szabályokat is írjon neki.