A Népszabadság június 19-i számában jelent meg Nagy Ádám olvasói levele, Az AB időtlen csendje címmel. A szerző írásában nehezményezi, hogy az ifjúsági közfeladatokról szóló törvénytervezet napirendre tűzését célzó országos népi kezdeményezésük ügyében még nem hozott döntést az Alkotmánybíróság, sőt még előadó bírója sincs az ügynek. Ehhez képest az Országos Választási Bizottság 2009. szeptember 3-án kelt határozatában hitelesítette a népi kezdeményezés ívének mintapéldányát, amely ellen szeptember 18-án kifogás érkezett az AB-hoz. Az ilyenkor szokásos indítványelemzés után, október 28-án került az ügy az előadó alkotmánybíróhoz, aki dolgozik a határozattervezeten. Az olvasók tájékoztatására: az AB az elmúlt három évben csaknem háromszáz – ebből az idén eddig 65 – népszavazási és népi kezdeményezési ügyben hozott döntést.

Csak ezen a héten tíz különböző népszavazási határozattervezetről tárgyalnak az alkotmánybírák. Nagy Ádám szerint „persze nem egyedi az eset: százával állnak évek, évtizedek óta ügyek az AB előtt, sőt van olyan ügy, amely húsz éve, az AB megalakulásának másnapja óta vár”. Mire? – kérdezhetnénk. Az AB szisztematikusan dolgozza le a restanciáját: míg a kilencvenes években átlagosan évi 200-250 döntést hozott, addig az elmúlt négy-öt évben 450-500-at. Például 2003-ban tíz olyan üggyel is foglalkoztak az alkotmánybírák, ami több mint tíz éve húzódott; ez a szám 2008-ban már csak egy volt. Vagyis nem állnak százával az ügyek évtizedek óta, és természetesen nincs olyan indítvány sem, ami az AB megalakulásának másnapja óta várna döntésre. Winston Churchill jegyezte meg találóan: „Nem neheztelek a bírálatért még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért pillanatnyilag eltér a valóságtól.”

A szerző az Alkotmánybíróság sajtófőnöke