Mindezek után ajánlom, tekintsen el attól a feltételezésétől is, hogy az új hatalomnak nem áll szándékában az alkotmány alapvető (!) megváltoztatása. A negyedik köztársaság előkészítése ugyanis nemcsak, hogy megkezdődött, de bizonyos pillérei koncepcionálisan már eléggé jól láthatóak.

Aki a részletekre kíváncsi, olvassa el a franciaországi ötödik köztársaság alkotmányát, mutatis mutandis abban már megtalálható sok minden, amire számítani lehet. A Fidesz credójában előkelő szerepet játszanak a nagy népi konzultációk. Miért ne lehetne nálunk is az elnököt és az elnök nagy politikai opcióit általános közvetlen választással (referendummal) megválasztani? Az elnök ebben az esetben legitimációját már nem a parlamenti pártoktól, hanem közvetlenül a néptől kapná. Az erős legitimációjú elnök kritikus helyzetekben nemcsak a kormányt menthetné fel, de magát a parlamentet is feloszlathatná. A politikai stabilitást ebben az esetben már nem az intézmények, hanem maga az elnök garantálhatná saját személyében. Az országot az elnök kormányozná, a politika törvénybe öntését a parlament végezné, és a kormányra hárulna a politika végrehajtása.

Mielőtt bárki is monarchikus köztársaságra gondolna, szeretném ismét felhívni a figyelmet a francia precedensre. Ki állíthatná ugyanis, hogy Franciaország nem demokrácia? Addig, amíg megvan az alkotmányos garanciája annak, hogy az új elnöki székben Orbán Viktor urat esetleg (horribile dictu) Gyurcsány Ferenc úr váltsa, vagy hogy az elnök jobboldali és a parlament baloldali többségű legyen, addig a negyedik köztársaság is demokratikus lehet. Ki gondolta volna, hogy De Gaulle tábornok elnöki székébe egyszer François Mitterrand ülhet bele, vagy hogy Chirac elnök társbérletben kormányozhatott a szocialistákkal? A képbe ugyan egy kissé belezavar a korona, de a szomszédok is megnyugtathatóak lennének, ha a magyar államiság eme szimbólumának joghatóságát az új alkotmány az ország 93 ezer négyzetkilométeres területére korlátozná.

Dr. Mikósdi György Budapest