Az újonnan hivatalba lépett miniszterelnök nem is olyan rég meglepett egy, a szabad pálinkafőzésre vonatkozó elképzelésével. Mindenki szabadon főzheti otthon a kiskert gyümölcseiből a drága nedűt, mert azért mégiscsak joga van állampolgári alapon! Magával ragadott az elképzelés, ez valóban nagyon fontos egy újonnan hivatalba lépő kormánynak, ettől majd beindul a gazdaság. Ott tartottam, hogy nyilvános vezeklésbe fogok, amiért nem szavaztam Orbánékra, és ezentúl buzgó hívük leszek. Azután beindult az „ellenpropaganda”. Mindenféle fórumon tiltakoznak, magyaráznak azóta is, hogy jövedék meg EU meg készülékalkalmasság meg szakképzettség. Ami létezik mindent bevetnek ellene. És ezt a kormányfő csak csendben tűri. Egy darabig. Azután majd jól odacsap, és megnézhetik magukat. Közben felsejlik a párhuzam, mikor Horn Gyula a nyugdíjasok ingyenes Malév-utaztatását vizionálta. Senki ne mondja, hogy nincsenek egálban!

Juhász László Gödöllő

A sok újdonsült „oroszszakértő” tollából megjelenő, nyilvánvalóan politikai megrendelésre íródó, ezért bántóan tendenciózus publikáció után valóságos felüdülést jelentett Szvák Gyula írása (Mi az orosz?, június 19.) az orosz emberről, az orosz lélekről. Remélem nem fog rám neheztelni a szerző, ha a magam részéről azzal egészítem ki írását, hogy bizony, bizony jó pár évet el kell tölteni az oroszok között ahhoz, hogy az ember véleményt merjen róluk mondani. Legalább annyit, hogy az ember ne csak tudja, de érezze is, hogy Dmitrij Szergejevics Lihacsov (csakis a példa kedvéért!) kinek és mely pillanattól Dmitrij (netán Gyima), ki fordulhat hozzá úgy, hogy Dmitrij Szergejevics és kinek marad Lihacsov úr (vagy polgártárs, netán elvtárs). Higygyék el, hogy ezek a megszólítások nem pusztán formaságok, ezek között óriási különbségek vannak. Aki ezt tudja, érti és érzi, nos az már-már ismeri az orosz embert, az orosz lelket.

Egri Károly Kecskemét