Nos, ha a 26 500 fős magyar haderőben egészségesek lennének az állományarányok, akkor lenne 13 250 szerződéses, jutna azokból a gátra bőven, nem kéne tartalékosok után kapkodni. De mivel csak 6109 szerződéses van, kizsigerelik őket és a családjukat is, az afganisztáni misszió pihenés a hazai hajtáshoz képest.

Hogy jutottunk el idáig?

A rendszerváltást követően a Magyar Honvédség egyre inkább elhanyagolta a tartalékosképzést, felélte anyagi készleteit, a meglévő haditechnikai eszközeinek hadrafoghatósági mutatói soha nem látott mértékben romlottak, a sorozatos létszámcsökkentések következtében a hadsereg elvesztette önálló területvédelmi képességét. Ez utóbbi megőrzésére voltak kezdeményezések, de ezek rendre elhaltak, mert például a rendszerváltás után megalakult Nemzetőr Szövetség egyértelmű politikai elfogultsága kizárta egy pártsemleges honvédséggel történő együttműködés lehetőségét. Az ezredforduló táján a Fidesz-kormány ösztönzésére fél év alatt több mint 80 nemzetőr-egyesület alakult, és vidám terveket forraltak arra, hogy fogják Kossuth-kardjaikat 2002-ben a választások sikeres kimenetele esetén gépkarabélyokra cserélni. Ennek a törvényi kereteit kívánta megteremteni a Fidesz Simicskó István 2000. szeptember 8-án beterjesztett országgyűlési határozatával, mely „önálló fegyveres erőként” kívánta létrehozni a Nemzetőrséget.

Amikor egy konferencián újságírók rákérdeztek a meglévő Nemzetőr Szövetség és a tervezett Nemzetőrség kapcsolatára, Simicskó kitérő választ adott. Már akkor megírtam, hogy a Nemzetőrség tereptarka zubbonya nem arra való, hogy eltakarja az alatta hordott fekete vagy barna ingeket. Egyfajta fegyverkezés is megfigyelhető volt „polgári” lövészklubok alakulásával vagy úgy, hogy fegyveres őrző-védő szervezetek léptek be a Nemzetőrségbe. Nem véletlen, hogy a 2002-es választások után Juhász Ferenc első lépései közé tartozott a Nemzetőrséggel kapcsolatos határozat érvénytelenítése a parlamentben. Juhász programjában szerepelt minden tisztán tartalékos szervezet felszámolása, a béke- és hadi állománytáblák közötti különbségek csökkentése, mondván, belátható időn belül az országot ért támadás lehetősége nulla.

A hadkötelezettség békeidőben történő szüneteltetésével sikerült végleg kiönteni a fürdővízzel együtt a gyereket is, a hadkötelezettségre alapuló tartalékos rendszer megszűnt. A minisztérium kidolgozta az ún. önkéntes tartalékos rendszert, ami nagyjából megfelel az amerikai Nemzeti Gárda szisztémájának: a haderőből leszerelt katonák tartalékos beosztást vállalnak, vele rendszeres képzést, készenlétben állást megfelelő bérezés ellenében. A minisztérium azt tervezte, hogy 6000 fősre futtatja fel a rendszert, de az már az első évben csúfos kudarcot vallott, legfőképp azért, mert a minisztérium még az aktív komponensnek sem tudott a munkaerőpiacon versenyképes illetményt adni, annak ellenére, hogy a HM költségvetésének éveken át majd 50 százalékát tették ki a bér jellegű kiadások. A fejlesztési kiadások minimális, 10 százalék körüli arányát is veszélyeztette volna, ha a tartalékosok bérét tovább növelik. Az első évben összesen 44 tartalékossal kötöttek szerződést, később ez a szám is folyamatosan csökkent.

2008-ban az ellenzék unszolására a minisztérium elvégezte az önkéntes tartalékos rendszer felülvizsgálatát, és országygyűlési határozat született a tartalékos rendszer megreformálásáról, de ez a javaslat is megmaradt a nálunk finanszírozhatatlan amerikai mintánál.

A Magyar Tartalékosok Szövetsége évek óta ajánlja ehelyett a Bundeswehr Tartalékos Szövetségének gazdaságos rendszerét: az egyesülési törvény alapján létrehozott civil szervezeteket a haderőből kivált katonák számára minisztériumi támogatással. Az aktív és a tartalékos komponens közötti átjárhatóság törvényi feltételeinek megteremtésével ezek a szervezetek képesek lennének a változó igényeknek megfelelően profi tartalékosokat biztosítani a profi haderő számára háborúban és békeidőben egyaránt. Az önkéntes tartalékos rendszernek csak a bérköltsége 5-10 milliárd évente, amíg egy „civil” tartalékos szervezet néhány 10 milliós támogatásból és a befolyó tagdíjakból eltartja magát. Ezt részletesen leírtam 2006-ban az interneten ma is fellelhető „Nemzetőrség, MATASZ, vagy valami más?” című tanulmányomban.

Amikor a címet adtam, még nem gondoltam, hogy ez a „valami más” bekövetkezik. Ha a szocialisták miniszterei hallgattak volna aMATASZ felől érkező javaslatokra, Szekeres Imre mondhatta volna a „gárda dame”-oknak, hogy „Hagyjanak engem a szélhámosságaikkal, a Magyar Honvédségnek van a NATO-val egyeztetett tartalékos rendszere, nincs szükségünk önkényes gárdaalapítókra!” De nem mondhatta, mert két kormányzati ciklus alatt is képtelenek voltak ilyet létrehozni, és belátható időn belül nem is lesz erre a HM-nek pénze. A HM 2004, a hadkötelezettség felfüggesztése óta képtelen megoldani a leckét: hogyan lehetne tartalékosként a haderő kötelékébe visszaintegrálni, mondjuk, csak az utóbbi négy évben kivált, korszerűen képzett 3300 tiszt, 3500 tiszthelyettes, 4800 szerződéses tartalékosnak alkalmas részét. Nem jelentené a sorkatonaság visszaállítását, ha az önkéntes haderőből kikerülteket az egészségügyileg alkalmatlanok és fegyelmi vagy büntetőeljárásban eltávolítottak kivételével törvényben köteleznénk tartalékos szolgálatra, meghálálandó azt a pénzt és energiát, amit az állam költött a kiképzésükre, az eltartásukra.

Nézzük a „szebb jövőt” a Jobbik választási programjából: „A Magyar Gárda tagjai bizonyították, hogy a legnehezebb helyzetben is képesek a haza védelmére. Az esküt tett gárdisták olyan értékei az országnak, akikre mindenképpen fontos feladatok várnak a jövőben: akár a csendőrségben, akár a tartalékos erőben, akár egyéb civil szerveződések terén. Államilag felállítunk egy tartalékos erőt, a Magyar Nemzeti Gárdát, amely alkalmas a hadsereg folyamatos támogatására és az utánpótlás biztosítására, valamint a hátország fontos objektumainak védelmére”. Vona Gábor nyilván a rendkívül hatékony ajánlószelvény-gyűjtő és plakátragasztó talpasait kívánja jutalmazni a betiltott Magyar Gárda legalizálásával, de ez persze egyet jelentene a NATO-ból való kiiratkozással.

Az új kormány a kétharmados parlamenti többség birtokában talán majd képes lesz véget vetni ennek a tarthatatlan állapotnak. Az új honvédelmi miniszter kiállt a 2009-es országgyűlési határozat mellett, ígérete szerint megvalósul a 4000 fős önkéntes tartalékos rendszer a következő ciklusban. Én szólok még egyszer: a német tartalékos minta átvétele sokkal olcsóbb és hatékonyabb lenne. És én azért először az aktív állományt tenném rendbe...

A szerző nyugállományú alezredes