Én vettem fel meggondolatlanul azokat a kölcsönöket, melyekről a szakemberek váltig győzködtek, hogy biztonságosak.

Én voltam az, aki felelőtlenül elhittem, hogy az alkotmány szerint jogom van a munkához, tehát garantálja az állam az alapot a törlesztések fizetéséhez.

Én voltam, aki elhittem, hogy ha nekem egyre rosszabb, akkor az tulajdonképpen gazdaságilag nekem jó.

Én vagyok a hibás, hogy elhittem – biztosan önző szándékkal –, hogy az alkotmány által garantált tisztességesen élhető élet rám is vonatkozik, nemcsak egyesekre.

Én vagyok az, aki lusta, akinek életeleme az adócsalás.

Én vagyok, ki méltánytalanul irigyli mások gazdagságát, és nem becsüli meg azt a nyomort, amit osztályrészül juttattak számára, ami tulajdonképpen az afrikai és indiai nyomorhoz mérten már egyenesen fényűzés.

Én vagyok az, akinek célja a segélyek felvétele, hogy munka nélkül dőzsölhessen.

Én vagyok az, aki nem akarok lelkes híve lenni a reformoknak (amikkel rendre rosszul járok), és nem látom be, hogy megszűnt az ingyenleves, még akkor is, ha valahogy elfelejtődött megkapnom a kifizetéséhez szükséges fedezetet.

Én vagyok az, aki merő önzésből arra hivatkozom, hogy a piac (kereslet-kínálat) nemcsak arról szól, hogy biztosítsák a költségeket és a profitot, hanem arról is, hogy én ki tudom-e fizetni az árát.

És végezetül, (de nem utolsósorban) én vagyok Karinthy Frigyes kisnyula is, akinek – ha megfogják – szétverik azt a konok fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarják simogatni.

Salga István Budapest