„A jogot, a jogszerűséget a mindkét oldalon tapasztalható demagógiával összekeverni súlyos hiba.” „Húsz esztendő után legalább a közéletünk iránt fogékony hazai értelmiség felnőhetne a demokráciához, hogy az egyes fogalmakat, jogszabályokat ne mindenkori politikai szimpátiája vagy ellenszenve, hanem az írott jog szerint értelmezze” – írja.

Jó lenne, ha Sebes úr az általa felállított követelményeket mindenekelőtt maga teljesítené. Adott esetben ugyanis ő maga alkalmazza a jogszabályokat demagóg módon a maga politikai szimpátiája szerint.

Már a kiindulása is hamis. Bevezető mondatában azt állítja, hogy „a kilátásba helyezett alkotmányozás miatt háborog” szerény személyem. Aki figyelmesen olvasta a levelemet (Nem erre szavaztunk!, május 28.), az tudja, hogy nem az alkotmányozást, hanem az Országgyűlés alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánítását neveztem önkénynek.

„Az „alkotmányozó nemzetgyűlés”, mint olyan, a magyar jogrendben ismeretlen fogalom, ez csak politikai kategóriaként értelmezhető” – írja Sebes úr. A magyar írott jogrend csakugyan nem ismeri az alkotmányozó nemzetgyűlés fogalmát. Egyrészt azonban az elmúlt húsz évben számtalanszor elhangzott javaslatok, másrészt a külföldi példák megfelelően körülírják ezt a fogalmat. Alkotmányozó nemzetgyűlésnek mindenképpen csak az adott célra, a cél meghatározta módszerrel választott testület nevezhető. Önkényesen bánni pedig a politikai fogalmakkal sem szabad, azok tartalmát köti a közmegegyezés, a közös szóhasználat.

Mi a politikai önkény, ha az nem, hogy egy más célra, más célnak megfelelő módszerrel választott testületet a hatalom birtokosa egyszemélyi döntéssel alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánít?

Válas György Budapest