A Fidesz-KDNP nagyszabású közmédia-átalakítási koncepciót tett le az asztalra. Az van, hogy a Duna TV, a Magyar Rádió, az MTI és az MTV eddig külön-külön működő tulajdonosi testületeit és felügyelőbizottságait összevonják egyetlen közös Közszolgálati Közalapítványba. A közös közalapítványnak nem lesz joga megváltoztatni a csatornák és a hírügynökség tevékenységi körét, nem jogosult megszüntetésre, összevonásra, szétválasztásra, nem szólhat bele a műsorszerkezetbe, miegyébbe. Ez eddig hurrá-kategória.

A baj a metódussal és a mandátumokkal van. Az összevont közalapítványok közös kuratóriumának tagjait, elnökét, sőt, az őt jelölő Médiatanács tagjait és vezetőjét, valamint a felállítandó Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság első emberét is kilenc évre választják az eddigi négy helyett. Az eddig szokásos feles többség helyett kétharmadossal, de ez most azt jelenti, hogy a Fidesznek szabad a keze, csak a jelölés szabályai kötik.

Az ellenzéki fékolaj itt kezd elfolyni. A javaslat szerint a Közszolgálati Közalapítvány négyfős kuratóriumába ugyan 2-2 tagot jelölhet a kormányoldal és az ő ellenzéke, de egy kormánypárti elnök mellett kényszerpályán mozog a testület. Ha mozog egyáltalán. Mert azt azért megnézném, hogy a rendelkezésre álló gyanúsan rövid idő alatt hogyan állít ki két közös jelöltet az MSZP, az LMP és a Jobbik, mikor két egyforma kötőszavuk is alig akad.

És a kuratórium megalakulásához ezentúl nem szükséges mindkét oldal részvétele. Ha netán mégis megvan a kuratórium, az ötödik ember, az elnök szavazata akkor is kilenc évig biztosíthatja a Fidesz akaratának érvényesülését. (Illetve: azt még nem tudni, milyen szavazataránnyal döntenek majd a kuratóriumban. Az biztos, hogy a közmédiumok vezérigazgatóinak kinevezésekor a második körben már egyszerű – vagyis stabil kormánypárti – többséggel.)

Nem csak bajok, kérdések is akadnak szép számmal. Például, hogy ki írja meg és mit tartalmaz a közszolgálati médiumokra kötelező Közszolgálati Kódex, amelynek betartatására a civil (tekintélyes részben egyházi) delegáltakból álló, 12 tagú Közszolgálati Testület lesz hivatott? És mekkora hatalma lesz az egyharmadrészt egyházi tagokból álló grémiumnak? Úgy fest, nagy.

A kérdések sora végtelenül hosszú. A válaszokkal nem kell sietni, elvégre csak a közszolgálati médiumok jövőjéről van szó. Hogy a rendszer átalakításáról februárban egyszer már megnyilatkozó élő klasszikust idézzük megint: nem hajt a tatár. De azért rohanás van – valahová.