Hogy Őszöd afféle rákos sejtként még mindig terjed az MSZP szervezetében, azt onnan is látni, hogy gyanúsítgatások formájában rendre előkerül – bizonyíték és bizonyosság nélkül. Ráadásul maga a módszer a szocialisták politikai eszköztárának szerves részévé vált.

Alig pár héttel Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra került beszéde után Lamperth Mónika zárt körben elhangzott szavait tette közkinccsé valaki, mely szerint nem kell izgulni, az önkormányzati vereség után sem a Fidesz osztja a pénzt. Nagyot ugorva az időben, a múlt héten az MSZP zárt kongresszusán Gyurcsány hozzászólását örökítette meg egy küldött, hogy azonmód eljuttassa a Hír TV-hez.

Minderre rossz kifejezés a kiszivárogtatás, mert itt nem fülbesúgásról van szó. Ez politikai kannibalizmus, ami nemcsak azt falja föl, aki ellen irányul, hanem a szervezetet is, amely évek óta tűri. Ilyen esetekben persze nehéz a tettest megtalálni, de olyan állapotokat, szellemet, át nem léphető normákat kell kialakítani, amelyben nem történhetnek meg sorozatban hasonlók.

Márpedig az MSZP régóta nem ilyen párt. Lehet, hogy ezért sem szakad: emberei az alagútfúrók rutinjával kerülik a nyílt színi ütközéseket, tisztázó vitákat. Hol itt, hol ott bukkannak fel elhadart mondatok, memorandumok, platformkiáltványok – mivel nincs hajlandóság ezek közös elemzésére, szintetizálására, nemekre és igenekre, jobbára a lucskos összeesküvés-elméletek, kombinációk számát gyarapítják, stabilizálva az egymás iránti ellenszenvet.

E „működési sajátosságtól” cseppet sem függetlenül, nincs az MSZP-ben primátust élvező, határozottságot és következetességet hirdető, szankciókat megszabó erőcsoport, kohéziós pont. A formálódó grémiumok összeállítása jelzi, hogy a jelen állapot fenntartása sokak érdeke. Így a szocialistáknál továbbra is egyetlen mérőszám a Gyurcsány Ferenctől való távolság.

Aki túl közel van hozzá, nem szeretik, aki túl távol, azzal nem tudnak mit kezdeni. Magával Gyurcsánnyal sem. Pedig még aktív korában sem volt igazán ok félni tőle, mert nála a leszámolást integrálás helyettesítette: mint a tápot szóró gazda, úgy osztogatta a sarzsikat, bízva abban – ez vagy peremre sorolja, vagy lecsendesíti az illetőt.

Akkor halkabb volt, ma egyre hangosabb a felé áramló kritika, de a különböző platformok fejtegetései most sem rendeződnek egybe, így az sem derül ki, hogy a szocialista párt bizonyos korábbi szándékaira azért építhetne, mert néhányat közülük kezd visszaigazolni az élet. Igaz, Gyurcsányt se kell félteni, mestere annak, hogy úgy megy, mintha jönne, teret adva ezzel a vele kapcsolatos különböző próféciáknak.

Miközben az új hatalom szemében megsemmisítendő célpont maradt, egyben a leginnovatívabb és a felmérések szerint a leghiteltelenebb szocialista. Ebből következik, hogy pártjának és neki is el kell döntenie, hogyan tovább. Elképzelhető persze, hogy néhány pártbéli korifeus e kérdés lezárásában szokás szerint megint másra (most éppen a Fideszre) vár. Egy biztos: X. vagy Y. elnökségi tag egy telefonfülkét, Gy. F. ma is egy tornatermet tud megtölteni, ami azonban nem adhat okot sem másoknak a féltékenységre, sem neki az elbizakodottságra, mivel a telt házas termek megtévesztők – valós politikai támasz hiányzik mögülük.

Az MSZP számára nem utálat vagy szeretet kérdése, hogy az egyik fél jelezze, gyere, a másik pedig lássa be, hogy a hátsó sorban a helye, ahol nem blogolni kell, hanem némely ötletének, kezdeményezésének szervezeten belül teret nyerni – bizony, akár névtelenül is.

Vagy nem. De akkor nem.