A másik Szlovákia

A szlovákiai választások több tekintetben is váratlan végeredménye több hónapja érlelődött. Csak az volt a kérdés, vajon mennyien találnak magukban kellő kurázsit, hogy ne csak zúgolódjanak, hanem végül az óhajtott változásokra voksoljanak. Főleg a szlovákok. Akadtak, akiknek a bátorságából mindössze annyira telt, hogy elfordultak a vérnacionalista, alpári stílusú Ján Slotától, valamint a sokféle törvénysértést és súlyos manipulációkat két évtizede megtestesítő Vladimír Meciartól. És Robert Ficóra adták a voksukat, aki sokak megítélése szerint ugyanezeknek a káros tulajdonságoknak a hordozója, csak a két eddigi partneréhez képest jóval körmönfontabb módon nyilvánul meg. Ezzel a döntésükkel akaratlanul a négy éve dáridózó nacionalista–populista koalíció sírásói lettek.

A választók jelentős része viszont tudatosan akart véget vetni a jelenlegi politikai szövetségnek. Ők azok, akik megteremtették a tényleges váltás, vagyis a jobbközép koalíció hatalomra jutásának az esélyeit. A Bugár Béla vezette Híddal, de a Magyar Koalíció Pártja nélkül. Erről viszont jórészt a szlovákiai magyar választópolgárok határoztak. Még a döntő többségében magyarok lakta, eddig az MKP fellegvárának tartott dunaszerdahelyi járásban is – ahol országos viszonylatban is a legmagasabb, 67,57 százalékos volt a részvételi arány – az alig egy éve alakult Híd nyert, meggyőző különbséggel. Nincs mit szépíteni: nagyot bukott a Magyar Koalíció Pártja.

A választópolgárok egyértelműen a jelenlegi pártvezetés végzetes szereptévesztését és negatív kampányát büntették meg. Mert viszonylag jó programjuk népszerűsítése helyett megdöbbentő vádaskodásokat zúdítottak a Hídra, főleg az elnökére. A nem bigottan párthívő polgárok azonban két évtizede tudják, hogy Bugár Béla a higgadt szlovák–magyar párbeszédre építő érdekérvényesítés őszinte híve, nem az asszimilációé, ahogy vetélytársai hirdették. Miként az is nyilvánvaló, hogy Rudolf Chmelt vagy Peter Zajacot csak a betegesen elfogult ember nevezheti nacionalistának. Márpedig az MKP kampánya ezt sugallta.

Orbán Viktor magatartása is lényegesen hozzájárult az MKP kudarcához azzal, hogy a szlovákiai választások előtt fogadtatta el a kettős állampolgárságról rendelkező magyar törvény módosítását. S azzal is, hogy sem ő, sem informális pozsonyi tárgyalásai során Martonyi János nem állt szóba Bugár Bélával. Mert az új magyar kormányfő elhitte Csáky Pálnak és budapesti alattvalóinak, hogy csak az MKP számít. Orbán ismét megfeledkezett arról, hogy a szlovákiai magyarok már korábban is határozottan elutasították a budapesti kormánykörök gyámkodását. Az ő alapvető érdekük a békés belpolitikai légkör, valamint a szlovák–magyar vitás kérdések rendezése, a párbeszéd és kölcsönös empátia. Erre pedig a Híd, főleg célirányos pozitív kampánya során, sokkal több esélyt kínált. S több esélyt kínálnak a Híd potenciális szövetségesei is, akik a kulturáltabb szlovák politikai garnitúrát képviselik.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.