„Alkotmányozó nemzetgyűlés” nem is választható olyan szabályok szerint, ahogy most kellett szavaznunk” – írja a szerző. „Abban ugyanis nincs helyük egyéni képviselőknek...”

A jogot, a jogszerűséget a mindkét oldalon tapasztalható demagógiával összekeverni súlyos hiba. Az „alkotmányozó nemzetgyűlés”, mint olyan, a magyar jogrendben ismeretlen fogalom, ez csak politikai kategóriaként értelmezhető.

Csupán annyit jelent, hogy a parlament alkotmányozással (is) kíván foglalkozni, ahogy ez az 1990 óta megválasztott valamennyi országgyűlésnek törvényben biztosított joga lett volna a képviselők kétharmadának támogatása esetén. Más kérdés, hogy összetételüknél fogva a korábbi parlamenteknek erre nem volt esélye. Most azonban a Fidesz–KDNP kétharmados győzelmével ez a jogilag rendelkezésre álló eszköz politikailag is érvényesíthető. Ha tehát az új parlament él az alkotmányban biztosított jogával, sem törvénysértést, sem alkotmánysértést nem követ el, mi több, a demokrácia se biztos, hogy sérül.

Húsz esztendő után legalább a közéletünk iránt fogékony hazai értelmiség felnőhetne a demokráciához, hogy az egyes fogalmakat, jogszabályokat ne mindenkori politikai szimpátiája vagy ellenszenve, hanem az írott jog szerint értelmezze.

Sebes Andor Budapest

Lehoczky Károly rajza