Az államtitkár asszony megszokott módon csak a Nemzeti Alaptantanterv, a Közoktatási Törvény és az érettségi rendszer újjáírására tett ígéretet – nem lesz könnyű megcsinálni, még nehezebb lesz az iskoláknak kibírni a legújabb felső koncepciót. Azt is közölte, hogy 100 milliárd hiányzik az oktatásból. Ebben igaza van, sőt ennyi forrás csak a szinten tartáshoz elég, legalább ennyi kéne még a minőséget fejlesztő, esélyteremtő programokra is – igaz a pénz egy részét az önkormányzati források átcsoportosíásával is elő lehet teremteni. A többségéhez viszont komoly kormányzati átcsoportosítás kéne, ami egy „nem nemzeti ügynél” nem valószínű.

Egészen furcsa produkciót mutattak be az intergráció ügyében. Élesen kritizálták az eddigi gyakorlatot, többek közt azt állítva, hogy az elmúlt években nőtt a szegregáció (amit, mint lejjebb írtam nem támasztja alá semmilyen kutatás). Eközben azonban Pokorni a hátrányos helyzetű térségek kiemelt támogatását igérte, Lázár pedig szociális típusú integrációt sürgetett.

Az integráció eddig is „szociális alapú” volt, és nem „faji” (!) mint mondja, hiszen a törvény nem tesz etnikai alapon különbséget a diákot között, hanem a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diákok integrálásáról és támogatásáról szólt. Reméljük, az új fajta támogatás csak szómágia, és nem a jelenleg is jól működő integráló pedagógai rendszer (több mint 16 ezer tanár és 300 ezer diák) rovására valósul meg.

Szerző nem túl lelkes, és attól tart, hogy az átszervezések vesztesei a szegény gyerekek lesz. Az elképzelések zöme olyan mérsékelten jobboldali terv, ami nem igen oldja meg az oktatás valódi problémáit, különösen pénz nélkül, de amit a pedagógusok és a társadalom jó része is örömmel fogad. Mit kellett ezen titkolni?

Update: az éberség megmaradt, a fidesz.hu csak egy nap késéssel számolt be az eseményről. Gloviczki HÁT úr szavainak megfejtői „egyszer kimarad a buktatásból” kártyát kapnak ajándékba.