Vasárnap a piacra mentem. A parkolóban ott állt egy férfi és egy hölgy, körülvéve dugig tömött szatyrokkal. Amikor kiszálltam a kocsiból, az úr megkérdezte: nem mondta-e a rádió, járható az út Felsőzsolca felé? Szó szót követett, és elmondták 15 perc alatt házukat százhetven centis ár öntötte el, az éjszakát egy miskolci általános iskola tornatermében töltötték, és most már szeretnének hazamenni, mert ha nem is tudnak jó darabig lakni a házban, de féltik életük munkáját.