A javaslat kontroll alá helyezi mindazokat, akik a rendszerváltás vesztesei, mivel alkalmatlannak tartják őket arra, hogy saját sorsukról önállóan döntsenek. Miért nem járnak a gyermekek iskolába? Kitanulta a gyermek a szakmát, ígéretet kapott a felvételre. Amikor a munkahelyen meglátták a bőrszínét, elutasították. A szegény családoknál problémát jelent a tízosztályos alapképzés bevezetése. Régen 18 éves korára a gyerek kitanulta a szakmát, keresővé vált. Az alsóbb osztályokban problémát jelent a „túlkorosság”, nagyon rossz kamaszfejjel az alsó tagozatosok között lenni.

Az iskolai kudarcok, intők, fegyelmik nyomán a gyermekek „megutálják” az iskolát, amelyek a kirekesztéseket helyezik előtérbe. Nem viszik el kirándulásra, mert „rosszalkodnak”, kizárják a sportkörből, szabadidős programokból őket. Másokat még az iskolából is, magántanulói létre kényszerítve őket. Ki szeret olyan helyre járni, ahol nemkívánatos? ezek a gyerekek csődtömegként élik meg iskolai pályafutásukat. A gyermek amúgy sem az iskolát szereti, hanem a tanító nénit, aki olyan aranyos, és azért tanul, vagy viselkedik jól, hogy ne veszítse el az ő szeretetét. Az érzelmek nevelésére az iskola ma kevés figyelmet fordít. A gyermekek közti erőszak is gyakran szerepel az okok között. Szociális indíttatású hiányzások is előfordulnak (dolgozni megy, elkíséri a szülőt orvoshoz, testvérére vigyáz stb.).

Kettős csapás: az igazolatlan hiányzást eddig is büntették, most ezek mellé új „büntetésként” kívánják bevezetni a családi pótlék felhasználásának korlátozását. De miért kell a család számára pénzfelhasználási tervet készíteni, ha azzal nem volt probléma, nem hanyagolták el gyermeküket? Büntetésből. És miért kell védelembe venni a gyermeket? Büntetésből. De miért csak a szülőt kell büntetni, amikor a kialakult helyzetért az iskolának, intézményeknek és a társadalomnak legalább anynyi a felelőssége. Miért járna szorgalmasabban a gyermek az iskolába, ha a családi pótlék helyett utazási bérletet, vagy cipőt kap, esetleg kifizetik a menzáját. Az a pénz sajnos annyira kevés, hogy bárki gond nélkül el tudja költeni.

A gyermekvédelmi törvény szerint amennyiben a hatósági intézkedés eredménytelen, a gyermeket állami gondoskodás alá kell helyezni. A törvénymódosítási javaslat rejtett funkciója az érintett családok felelősségének, bűnösségének kimondása, megbélyegzése, alkalmatlanságuk deklarálása. Hatására a gyermekjóléti szolgálatok munkája másból sem fog állni, mint adminisztráció, hatósági tárgyalások, eseti gondnoki számadások, stb., vagyis elveszik a segítő elem. Segítő intézményből a családok felett ellenőrzést gyakorlóvá válik.

Milyen alternatív megoldások lehetségesek? Elsősorban az intézményeket kellene befogadóbbá tenni, mivel hatósági eszközökkel nem lehet értékeket, normákat megváltoztatni. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok megelőzést biztosító szolgáltatásait bővíteni szükséges. A gyermekjóléti szolgálatok munkájától el kell különíteni a hatósági tevékenységeket. Elodázhatatlan az iskolai szociálismunkás-hálózat kiépítése.

Takács Imre elnök, Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete