Az MSZP most kezdené elvégezni az évek óta halogatott önvizsgálatot a betegség meghatározása és a gyógymód meglelése végett, ám a vizsgálatot azok végzik, akik a betegségért felelősek, ezért az önkritikus bátorság, a valódi szembenézés szlogenjei inkább csak keserű mosolyt fakasztanak. Az agyonhallgatás nagykövetei, a párt apologétái a megújulás hirdetésében versenyeznek egymással.

Kovács László, volt pártelnök a közszolgálati tévé április 28-i reggeli műsorában cáfolta és elképzelhetetlennek tartotta, hogy ismeretlen, új politikusok kerülhetnének be a pártelnökségbe. A Baloldali Tömörülés, a legrégebbi és legnagyobb platform, a platformok szövetségének megújítását szorgalmazza, szövetséget azok között, akik eddig is birtokolták a pártvezetését. Az Új Reformkör mozgalom programvázlata egy liberális párt alapját képezheti. Egy cselekvőképességében megrogygyant, a friss erőtől szándékosan megfosztott, a szellemi innovációra képtelen szervezet tragédiáját látjuk.

Egy eszmék nélküli párt előbb-utóbb politikailag is meddővé válik. Az MSZP rég elvesztette eredeti demokratikus szocialista jellegét, jobbra tartva polgári liberális párttá vált, és már csak foltokban látszott valami a baloldaliságából. A párt daimonjává vált az ideológiai vezetés jelentőségének leértékelése, értelmiségi holdudvarának karanténba zárása. A „húszéves” párt történelmi küldetésének végére ért, jelenlegi formájában kihull a történelemből, s remélhetőleg magával viszi az opportunista megalkuvásokat, a mitikussá felfújt „öröklött-örökös” elitjét, a feudális pozíciókat konzerváló platformjait is.

A bezárkózó pártba hiába próbáltak betörni a progresszív szellemi áramlatok, az idealizmus szenvedélyével áthatott, a történelmi tradíciókat ismerő és ápoló, az eszmetörténeti tudással rendelkező, közösségfejlesztő, önkéntes ifjak csoportjai.

A Jókai utcai „Burg” és az 1970–80-as évek generációja között hatalmas nemzedéki-politikai-eszmei szakadék jött létre.

A fiatalok többsége az egyre növekvő civil szervezetek, mozgalmak világába menekül, új szubkultúrát alakít. A globalizációs kommunikáció előnyeit kihasználva szervezik közösségeiket, építik hazai és külföldi kapcsolataikat, valódi eltökéltséggel, hitelességgel, lelkesedéssel. A hatalomjáték, a komédiaharcok és az előítéletek a legkevésbé sem foglalkoztatják őket. A lendületüket és sodrásukat felerősíti a megnövekedett hazai szélsőjobboldal elleni harc feladata, mely átformálja az antifasiszta, antirasszista fellépés eddigi módját és tartalmát. Egyben pozitív alternatívát állítva az elidegenített emberi élet rendbetételéhez, a tudatos lázadás újrafelfedezése által. Nem feledkezve meg arról a korról, amikor a szociáldemokrata mozgalom még olyan szegény volt, hogy a „Marx gyufák” és a „Lassalle cipőkenőcs” krajcárjaiból kellett gazdálkodnia.

Alföldi Andrea feminista történész