Csodálkozom, hogy a jogásztársadalom jelesei meg sem próbálják szavukat felemelni ez ügyben. Azt már nem is kérdezem, hogy a Fidesz igen nagy számban jogvégzett politikusai vajh, mit is sajátítottak el egyetemi tanulmányaik során.

Már első regnálásuk (1998–2002) alatt bevezették a kötelező középarányos ítélet kiszabásának kényszerét a Btk.-ban, ami sértette a bírói szabad mérlegelés törvényben rögzített alapelvét. Nem véletlen, hogy az újabb hatalomváltáskor (2002-ben) ezt az elsők között törölték. Értem az elrettentésen alapuló Orbán-féle jogfelfogást, amely szerint harmadszori visszaesés esetén az elkövetőt a legsúlyosabb büntetési tétellel, életfogytiglani börtönnel kellene sújtani (ad abszurdum egyes bűncselekményeknél).

Nem tudom kinek az agyament ötlete, hogy ezzel a fenyegetéssel vissza lehet tartani a bűnözőket. Tessék elővenni azon évtizedek statisztikáit, amikor a legsúlyosabb büntetés még a halálos ítélet volt! Megszűntek az életellenes bűncselekmények?

Egyértelműen nem a válasz. A statisztika megmutatja, hogy az évente négy-öt ténylegesen végrehajtott halálbüntetés mellett az akkor 25 évben meghatározott életfogytiglani szabadságvesztés sem szabott gátat az életellenes bűncselekményeknek. Amikor egy-egy évben megugrott az emberölések száma, akkor a tényleges halálbüntetéseké is emelkedett, de így sem igen lépte át a tízes számot. Tehát az elrettentés szándéka igen csekély eredménnyel kecsegtet.

Az ügyészségek és más nyomozó hatóságok mániákusan ragaszkodnak a gyanúsítottak előzetes letartóztatásban tartásához, akár éveken át is, akiket fogdák híján börtönökbe zárnák, lekötve a börtönök kapacitásának jelentős részét. A legutóbbi emberjogi és büntetés-végrehajtási vizsgálatok szerint a rács mögé zártak száma egyharmaddal meghaladja a börtönök kapacitását. Korábban arról is cikkezett a sajtó, hogy az életfogytiglanra ítéltek számára Sátoraljaújhelyen és Szegeden új szárnyat kellett kialakítani. Ez 100 millió forintba került, amit tovább növelt a fokozott őrzés többletköltsége.

Vajon a fentieken nem kellett volna a jogvégzett hatalomgyakorlóknak elgondolkodniuk, mielőtt a jelenlegi – korántsem ideális – börtönviszonyokra rászabadítják az általuk a három csapás elve alapján jóval hosszabb időre rács mögé csukandókat?

Persze, lehet új börtönöket építeni, s hozzá személyzetet toborozni, fizetni. De miből? Felmérték egyáltalán ennek költségvetési vonzatát, miközben a bv jelenleg is munkaerőhiánnyal küzd? Azt is illene tudni, hogy a munkanélküliek nagy száma ellenére a nem éppen busás fizetésért kevesen vállalják, hogy életük jelentős részét fegyőrként, rácsok között töltsék.

Jó lett volna, ha szakmai szemmel is átgondolták volna az ígéreteket.

Dr. Herendi Károly Budapest